Oldal 56 [56]
OCR
A parasztság megpróbáltatásai a sztálini agrárpolitika éveiben e 55 Ahogy az előzőekben számos példa bizonyította, a magyar paraszti társadalom reakciói sok esetben teljesen ellentmondtak a politikai—ideológiai tételeknek." A párt hivatalos szövetségi politikája például azt hangsúlyozta, hogy a szegényparasztra támaszkodva a kulák ellen szüntelen harcot folytatva a középparaszttal szövetséget kell teremteni. Ehhez képest éppen a párt legközelebbi szövetségeseinek számító törpe- és kisbirtokosok sok helyen igen makacs ellenállást mutattak a téesszel szemben. Különösen erősen jelentkezett ez a jelenség azokon a vidékeken, ahol napi vagy heti ingázással elérhető ipari vagy bányászati munkahelyek voltak. Itt már a két világháború közötti időszakban terjedt a kisföldűeknél a kétlakiságra építő családi stratégia." A kifejezés szó szerint a kettős lakást, valójában a lakóhely és a munkahely kettősségét, egymástól való elkülönülését jelentette. A jelenség tömegességét érzékelteti, hogy már az 1949-es népszámlálás szerint a 2 213 000 nem mezőgazdasági keresőből 290 000-nek volt földtulajdona vagy földbérlete." Ez a szám közel hatszorosa volt a kulákként nyilvántartott gazdaságokénak. A kétlakiak aránya az alábbi megyékben volt a legmagasabb: Pest, Komárom, Nógrád, Borsod, Baranya és Győr-Sopron. A kétlaki családokat a falusi társadalom , maga-ura" paraszti rétege korábban lenézte a bérmunkavállalás miatt, ugyanakkor az 1950-es évek során közülük is egyre többen átvették ezt az életformát. Ezzel a védekezési mechanizmussal ugyanis sem a földjükről nem kellett lemondani, sem a téeszbe nem kellett belépni. nyomában. Történelmi Szemle 48. (2006) 3-4. sz. 235-260.; Losonczi Ágnes: Sorsba fordult történelem. Bp. 2005. "5 A helyi közösségek reakcióinak megértését nagy mértékben elősegíti az, hogy az egyháztörténeti kutatások az utóbbi időszakban nagy figyelmet fordítanak a kollektivizálás időszakára. Jól példázzák ezt Bánkuti Gábor és Kiss Réka kutatócsoportjainak publikációi. A terjedelmi korlátok miatt itt most két olyan friss tanulmánykötetre hivatkozom, amelyekben több szerző is írt e hosszú ideig elhanyagolt témáról. Bánkuti Gábor-Nagy Mihály Zoltán (Szerk.): Historiográfiai mérleg és az egyháztörténeti kutatások új irányai. Tanulmányok a Posticum 2015-ben és 2016-ban tartott egyháztörténeti konferenciáinak előadásaiból. Pécs 2018.; Kiss Réka-Lányi Gábor (Szerk.): Hagyomány, identitás, történelem 2019. Bp. 2020. 7 A szegényparaszti rétegek megjelenése munkavállalóként a bányászaton kívül az építőiparban, a nehéziparban és a vasútnál volt jellemző a két világháború közötti időszakban. Gyáni GáborKövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp. 1998. 294—306. 50 1949. évi népszámlálás. 6. Foglalkozásstatisztikai eredmények. Bp. 1950. 37.
