Seite 26 [26]
OCR
Célkeresztben a falusi osztályellenség, a kulák e 25 1949. március 5-—7-i maratoni ülésén is ezzel a problémával indította az ötéves terv mezőgazdasági fejezetének tárgyalását." , Gyakran hallom vidéki elvtársainktól, hogy nem tudják, ki a kulák, mert az a meghatározás, ami a 350 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemnél vagy a 25 hold földnél húzza meg az alsó határt, lefelé is, felfelé is kivételeket mutat. Amikor azonban nem elméletben, hanem gyakorlatban vetjük fel a kérdést, kiderül, hogy mindenki pontosan tudja, ki a kulák a falujában. Nem csak azt tudja, hogy bérese van, hogy kupeckedik, hogy spekulál, uzsorás, kizsákmányoló. Pontosan tudja azt is, hogy ki az, aki a lányát nem engedi középparaszt fiához férjhez menni, vagy fiának nem engedi, hogy középparaszt lányát vegye feleségül. [...] A faluban mindenki tudja, hogy a kulákbálra kiket hívnak meg, és kiket nem engednek be. Megvan az előreköszönés rangsora és száz más ismertetőjel, amelyeket a mi falusi elvtársainknak szintén tudnia kell, elemeznie kell, és akkor nem fogja eltéveszteni, hogy ki a kulák és ki nem az. [...] Mindenünnen azt halljuk, hogy az eddigi korlátozás meg se kottyan a kulákoknak, hogy a kulák tovább gazdagszik, házakat vásárol, kocsmákba társul be, magas kamatra pénzt ad ki, és száz és száz módon tovább folytatja a nagy krumpli felül kerül és a kicsi alul, ha a zsákot rázzuk, a dolgozó parasztság és kulákság közötti szabad versenyben feltétlenül a kulák győz, és a dolgozó paraszt marad alul. Nem hiába hirdette Lenin: A kulákok a legvadállatiasabb, legdurvább kizsákmányolók, kik a többi országban a történelem során nem egyszer állították vissza a földesurak, cárok, papok, kapitalisták hatalmát. A kulákok többen vannak, mint a földesurak és a kapitalisták. A népnek azonban a kulákság mégis csak kisebbsége. [...] A háború alatt ezek a vérszopók a nép nyomorán nyerészkedtek, ezreket és százezreket harácsoltak össze a gabona és egyéb termékek árának emelése útján. Pókok a kulákok, melyek a háború tönkretette parasztok és énező munkások vérén híztak kövérre. Piócák, melyek a dolgozók vérét szívták, annál jobban gazdagodva, minél jobban éhezett a munkás a városokban és a gyárakban. Vámpírok, melyek kezükbe ragadták és ragadják a földesúri földeket, s újra, meg újra igába görnyesztik a szegény parasztokat." Rákosi előadói beszédének ezen pontjánál érdemes egy kicsit megállni, hiszen helyenként szó szerint ismételte Sztálin vonatkozó téziseit. A cselekvési program meghatározásához is innen vette a mintát. Így fogalmazott: ,,Itt az ideje, hogy a kulákság korlátok közé szorítását végre komolyan vegyük. ° _MNLOL M-KS-276. f. 52. cs. 5. 6. e. Jegyzőkönyv a Központi Vezetőség 1949. március 5-7-i üléséről. 1. napirend. A belpolitikai helyzet és a párt feladatai. Ea.: Rákosi Mátyás. 9 Uo.
