Seite 22 [22]
OCR
Történeti bevezető « 21 Ez lett a minta a kelet-közép-európai országok számára is, két jelentős eltérés azonban felfedezhető a kollektivizálás kezdeti szakasza során. Az egyik a földtulajdonnal volt kapcsolatos. A Szovjetunöban - mint emlitettem nacionalizaltak a földet, Kelet-Közep-Euröpäban erre nem került sor. Hozzá kell azonban tenni, hogy a legtöbb országban a paraszti földmagántulajdon csak formálisan létezett. A tulajdonosok nem tudták földjeiket szabadon eladni, bérbe adni. Később az örökösödési jogot is korlátozták. A másik eltérés a termelőszövetkezet több típusának engedélyezése, amely szintén azzal magyarázható, hogy enyhíteni akarták a hatalom és a parasztság között kialakuló konfliktust. Ezeket egyszerűen I, II., III. és IV. típusnak nevezték." Fontos azonban jelezni, hogy nem mindegyik országban létezett mind a négy fajta, s azt is, hogy az egyes típusok alatt nem teljesen ugyanazt értették. A későbbiekben majd részletesen lesz szó arról, hogy Magyarországon három típus jött létre." A lényegi különbség abból adódott, hogy a tevékenység mekkora részét végezték közösen, s ezzel összefüggésben a jövedelem mekkora hányadát számolták el a végzett munka, illetve a bevitt földterület alapján. Az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeten belül például az I. típusban csak a szántást és a vetést végezték közösen, így a jövedelem felosztásakor elsősorban a bevitt föld játszott döntő szerepet. Ezzel szemben a III. és IV. típusban már minden munkafázist közösen kellett végezni, s így a jövedelem túlnyomó hányada a végzett munkán alapult, még akkor is, ha fizettek valamilyen jelképes földbérleti díjat a bevitt földért. Ezek az ún. magasabb típusúak (III, IV.) hasonlítottak leginkább a kolhozformára, mintaalapszabályaik a szovjet kolhozalapszabály másolatainak tekinthetők." Az említett átmeneti engedmények azonban nem kérdőjelezik meg azt a tényt, hogy az 1940-es évek végétől - a mezőgazdaság szovjetizálásnak szerves részeként - annak a kolhozmodellnek az erőszakos átültetése indult meg, amelyet a Szovjetunióban az 1935-ös alapszabály rögzített.? S ezen a dátumon rögtön el is gondolkodhat az olvasó: vajon mennyiben tekinthető 5 Swain, N.: Eastern European Collectivisation i. m. 497-534. :6 Bulgária jelentett kivételt, mivel itt 1950-től csak egyfajta, a szovjet kolhozra nagyon hasonlító forma létezett. A többi országban minimum kettő, de volt, ahol három- vagy négyfajta szövetkezetet is engedélyeztek. Demeter Gábor: A bolgár kollektivizálás ellentmondásai. In: Horváth S.-Ö. Kovács (Szerk.): Állami erőszak és kollektivizálás i. m. 387-389. 7 Jugoszlaviaban 1949 májusában négy típust dolgoztak ki. A IV. típus már a föld közös tulajdonán alapult, míg a másik három típusban megmaradt a magántulajdon, amiért különböző mértékű bérleti dijat fizettek. Bokovoy, M.: Peasants and Communists i. m. 120-125. 3% Swain, N.: Eastern European Collectivisation i. m. 507-508. # — A nyolc fejezetre tagolódó kolhoz mintaalapszabály részletesen szabályozta a közös és háztáji földhasználat kérdéseit, a termelési eszközök és az állatok bevitelét, a tagok jogait és kötelességeit, aközös munka megszervezését és díjazását, valamint a kolhoz és az állam viszonyát. Lásd: Primernüj usztav szelkszohozjajsztevennoj arteli. In: Szobranije zakonov i raszporjazsenik rabocse-krest’janskovo
