Seite 14 [14]
OCR
Történeti bevezető e 13 Míg Magyarországon az új birtokosok telekkönyvben rögzített magántulajdonként kapták a földet, addig a keletnémet területeken az elkobzott nagybirtokokból egy állami földalapot képeztek, s ebből osztottak a földigénylőknek egyéni használatra földeket. Hiába rögzítették azonban ezt a telekkönyvben, nem jelentett tulajdonjogot. A földreform során kiosztott földbirtokot (vererbbares Eigentum) nem lehetett sem eladni, sem bérbe adni, sem elzálogosítani. Az utódoknak át lehetett adni, ha vállalták a gazdálkodást. Feladni pedig úgy lehetett, ha a birtokos talált egy másik újgazdát, aki átvette a gazdaságot." A német birtokok felosztása képezte a lengyel földreform fő jellegzetességét. A kiosztott terület háromnegyed része korábban német tulajdon volt, így nem meglepő, hogy az összesen kiosztott 5,6 millió hektár területből 4,5 millió hektárt a visszaszerzett nyugati területeken osztottak ki. A 788 ezer új parasztgazdaság nagy része (483 ezer) a korábbi német területeken jött létre. Összességében az ország területének 2096-át érintette a földosztás? A csehszlovák földreform méretét tekintve elmaradt az előbb említettektől, de jelentős strukturális átalakulást eredményezett azáltal, hogy a német és a magyar tulajdonú földek elkobzásával a cseh-morva területek egyharmadát s a szlovák területek egytizedét felosztották. Ráadásul 1945-ben nem ért véget a földosztás, 1947 júliusában és 1948 márciusában is sor került újabb területek igénybevételére azáltal, hogy végül 50 hektárra csökkentették a földtulajdon felső határát." A balkáni országokat az 1945 utáni földreformhullám kevéssé érintette. E térségben a földterület túlnyomó többsége paraszti tulajdonban volt. Jugoszláviában és Bulgáriában már a 19. század végén a paraszti kisbirtok dominált. Romániában viszont az I. világháború utáni radikális földosztás hozta domináns helyzetbe a kisgazdaságokat." A három említett ország köEz a megoldás sok hasonlóságot mutatott az 1917-es földdekrétum végrehajtási rendelkezéseivel. Jochen Laufer: Die UdSSR und die Einleitung der Bodenreform in der Sowjetischen Besatzungszone. In: Bauerkámper, A. (Hrsg.): „Junkerland in Bauernhand“? i. m. 21-36. ° A Lublini Bizottsäg 1944. szeptember 6-än elrendelte a nagybirtokok felosztását. A rendelet különbseget tett regionálisan az igénybevétel határát illetően. Lengyelország középső és keleti részein felosztották az 50 hektárnál nagyobb birtokokat, míg a nyugati területeken csupán a 100 hektárnál nagyobb birtokokhoz nyúltak hozzá. Az itteni egykori német nagybirtokok újranépesítése céljából Nyugat-Belorussziából és Nyugat-Ukrajnából telepítették át a lengyel népességet. Dariusz Jarosz: The Collectivization of Agriculture in Poland: Causes of Defeat. In: Iordachi, C.-Bauerkámper, A. (Eds.): The Collectivization of Agriculture i. m. 116-121. A Csehszlovákiában lejátszódott földosztási folyamatot igen részletesen elemzi: Gaucsík István: Lemorzsolódó kisebbség. A csehszlovákiai magyarság jogfosztásának gazdasági háttere, 1945-1948. Bp. 2013. Az említett országok I. és II. világháború utáni földreformjainak összehasonlító elemzésére lásd: Dietmar Müller: Property between Delimitation and Nationalization: the Notion, Institutions and Practices of Land Proprietorship in Romania, Yugoslavia and Poland, 1918-1948. In: Hannes
