Seite 8 [8]
OCR
ELŐSZÓ Magyar és szovjet, parasztság és kolhoz - súlyos társadalmi feszültséggel terhelt ellentétpárok az 1945 utáni magyar történelemben. A legféltettebb kincsről, a termőföldről szólt az a küzdelem, amely a hatalom képviselői és az egyéni gazdálkodók között 1949 és 1961 között zajlott. A kommunista ideológia szerint a mezőgazdaság jövőjét a nagyüzemekre kellett alapozni, mert a nagy üzemméret, a gépesítés stb. révén ezek tudtak hatékonyan termelni. A paraszti kisüzem ebből a logikából adódóan az elmaradottság szimbólumává vált. A fenti modernizációs érveket a hidegháború kontextusába helyezve feltárul azonban, hogy a sztálini vezetést milyen egyéb érdekek vezették. A mezőgazdaság emberi és anyagi erőforrásait alárendelték a nehéz- és hadiipar-fejlesztés érdekeinek. A milliós paraszti tömeget néhány tízezernyi nagyüzembe tömörítve könnyebbnek tűnt mind a termények, mind pedig az ágazati jövedelmek elvonása és átcsoportosítása a nehéz- és hadiipar számára. A szovjet mintára szervezett nagyüzemek (kolhoz, szovhoz) keretei között az egykori gazdák elvesztették önállóságukat, alkalmazotti szerepbe kerültek, addig felhalmozott javaik pedig a szocialista mezőgazdaság termelési alapjaivá váltak. Kelet-Közép-Európában a kollektivizálás végrehajtására törekvő, a szovjet birodalmi érdekeket kiszolgáló kommunista pártok és a magántulajdonához, addigi életformájához ragaszkodó parasztság között drámai érdekütközés jött létre, ami maga után vonta az állami erőszak teljes (gazdasági, adminisztratív és büntetőjogi) eszköztárának bevetését. Az 1949-ben meginduló első kollektivizálási kampányra a parasztság az egész régióban olyan ellenállási és túlélési stratégiákkal reagált, amelyeken megtört a hatalom akarata. A kialakuló súlyos termelési és közellátási válság miatt Sztálin halála után az új szovjet vezetés azt tanácsolta a , testvérpártoknak", hogy állítsák le vagy lassítsák le a kollektivizálást. Az átmeneti évek után a befejezés időzítéséről is Moszkvában döntöttek. A szocialista blokk országai 1958 és 1962 között fejezték be a teljes kollektivizálást, avagy ahogy ezt akkoriban nevezték: a mezőgazdaság szocialista átszervezését." Két ország maradt ki ebből: Jugoszlávia és Lengyelország. A magyar eset annyiban más, hogy nálunk nem két, hanem három kampány (I. 1949-53., II. 1955-56., III. 1959-61.) és közte egy forradalom vérbe : — Ezt a kifejezést a párt- és állami apparátus használta, ugyanakkor maguk az érintettek kezdettől kolhozosításnak, időnként kollektivizálásnak nevezték a kisparaszti gazdaságok felszámolásának folyamatát. A későbbiekben széles körben elterjedt a téeszszervezés, téeszesítés. A hivatalos korabeli dokumentumok és a köznyelv kettőssége visszatükröződik a jelen kötetben is.
