Page 94 [94]
OCR
Betűk, sorok Megérdemelné a békés halált minden írnok, aki az éjszakában tollat fog és papír fölé hajol. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki Olyan szépnek nem látta őket, mint eaz a tisztaszívű állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. 17 Once upon a time there was a lonely wolf lonelier than the angels. He happened to come to a village. He fell in love with the first house he saw. Already he loved its walls, the caresses of its bricklayers. But the windows stopped him. In the room sat people. Apart from God, nobody ever found them so beautiful as this childlike beast. So at night he went into the house. He stopped in the middle of the room and never moved from there any more. 18
