Page 168 [168]
MEGÉRINTENI ISTENT
irányuló utazásba, mivel nem fűlött hozzá a fogam. Fel¬
fedeztem, hogy ez a befelé irányuló utazás a bennem lakó
Szentháromsággal való szembenézést jelentette.
Különös, hogy a figyelemnek valamiképpen köze van
a Szentháromsághoz. Különös, hogy saját szabad akaratom¬
ból kellett magamat feléje hajlítanom. Talán számotokra
mindez egészen világos, de nekem nem volt az. Úgyhogy
e pusztinyai tartózkodás során vállalkoztam arra, hogy
magamat a Szentháromság felé hajlítom ezen örök, befelé
irányuló utazásban, melyet az embernek fel kell vállalnia
ahhoz, hogy megtalálja a belül lakozó Istent.
Ez alkalommal a sürgetés, mondhatni a szükség nagyon
közvetlenül és erőteljesen jelentkezett. A hívás ott volt. Vá¬
laszolnom kellett rá. Mindazonáltal megvolt a szabadsá¬
gom, hogy vállalkozom-e erre a befelé irányuló utazásra,
vagy sem. Válaszolhattam a hívásra, vagy el is utasíthattam.
Úgyhogy ezúttal a pusztinyában valóban viaskodtam és
küzdöttem Istenel. Küzdöttem, mert valami rejtélyes oknál
fogva nem akartam utazni. Egy icipicit félelmetesnek tűnt.
El tudjátok képzelni, hogy mindez félelmetes lehet? Nos,
ami engem illet, az volt. Úgyhogy harcoltam. Egy napon
át küzdöttem és harcoltam az Úrral. Elfáradtam, ezért el¬
aludtam.
Aludtam, ismét fölkeltem — s ismételten küzdöttem. De
végezetül ráálltam az utazásra. Úgy tűnt, mintha a Szenthá¬
romságnál lyukadtam volna ki. Mit jelent a Szentháromság¬
nál kilyukadni? Számomra azt jelenti, mint nagyon hatalmas
sötétségből világosságra jutni. Azt jelenti, mint hatalmas
felfordulásból békességre jutni. Örömre bukkanni egy fáj¬
dalmas és örömtelen utazás végén. Amikor a Szenthárom¬
167