Oldal 87 [87]
OCR
PUSZTINYA dulnia, hogy meglátogassa a sienai városi közösség betegeit, bénáit, sántáit és vakjait. Lázadozott és könyörgött azért, hogy Krisztus hagyjon nyugtot neki. Ezt a választ kapta: »Ott maradhatsz a lepcsöfeljäröd alatt, de én nem leszek ott.« Mivel Jézus gyakran éjszaka látogatta meg őt, miként arról életrajzírói beszámolnak. Úgyhogy Sienai Szent Katalin annak rendje s módja szerint elment, és szerintem azt tette, amit egy orosz pusztinyalakó tett volna. Csak az ő esetében misztikus mivoltából eredt minden... De a lényeg az, hogy a napot szolgálattal és éjszakáit imádsággal töltötte. Benne visszhangoztak Krisztus szavai: »Azért jottem, hogy szolgdliak«, €s »szüntelenül imddkozzatok«, Az ő esetében éjjelente egyedül volt Istennel, napközben a családját és egy idő múltán a sienai városi közösséget szolgálta. Ráadásul, azt hiszem, édesapja gyapjúkereskedésébe is besegített azzal, hogy többek között mosta a gyapjút. Ő egyike a modern kori pusztinyalakóknak, mert soha nem hagyta el a pusztinyát, mely saját magában, belül volt, amelyet bensővé tett. Folyamatosan Istent hordozta magában, és nekem ő bizonyos módon egy tipikus orosz pusztinyalakó világi hívő. Nyomdokában járva komoly képzést kaptam tőle. Később, amikor nagyon lefoglalt számos ügy, és nem imádkoztam olyan sokat, az merült föl bennem: sSienai Szent Katalin is volt elfoglalt«, azzal vigasztalva magamat, hogy ő megértette Krisztus megtestesülését és annak gyümölcseit: a szolgálatot. Viszont ő abban az értelemben is az orosz pusztinyalakóra emlékeztet, hogy sa létével tanított. Azt mondják, hogy miközben az utcát rótta, az emberek hátrafelé sétáltak, míg ő ment előre, és Istennel kapcsolatban beszélt nekik. Nem 86
