Page 50 [50]
OCR
48 e Néprajz és muzeológia Herman Ottónál, Huszka Józsefnél is látható volt: a köznép tárgyai, melyek a civilizáció hatására a szemünk előtt pusztulnak, mély történeti rétegeket lenyomatai. Elveszejtésükkel a népi-nemzeti karakter jellemvonásait veszítjük el. Herrmann a megőrzéssel nem a modern élet térhódítása ellen érvel, hanem ,népeink eredeti mivoltának" megőrzése érdekében: , Nemzeti létünk biztosítása czéljából kötelességünk előmozdítani a civilisatio terjedését a primitív kultúra rovására is, de kötelességünk az is, hogy mentsük meg a tudomány számára népeink eredeti mivoltának ismérveit és dokumentumait, a melyeket az élet eliminál magából."" A megörökítés tudományos cél, a múlt, a , művelődési helyek archívuma" nem képez jövőt formáló forrásanyagot a valós jelenségeken alapuló önismereten kívül. De másutt nála is kezd alakot ölteni az a gondolat, hogy itt többről is szó van, mint megőrzésről: a pusztuló , hagyományok - írja — multunk ereklyéi, népünk származásának és alakulásának, legrégibb házi történetének élő emlékei, nemzetünk szellemi öröksége. Sőt ezen kell alapulnia, ebből kell kiindulnia az öntudatos szerves fejlődésnek és haladásnak is.""" A hazai néprajzi múzeum végül a már meglévő, döntően nem európai anyagból álló nemzeti múzeumi részleg jelentős kibővítésével kel életre. A Néprajzi Múzeum 1894-től válik igazán a hazai néprajz központi bázisává, amikor Jankó János kap múzeumőri kinevezést a gyűjtemény élére, s átveszi az irányítást. Az ezredéves kiállítás idézett munkái már innét indulnak ki, s a kiállított anyag is ide kerül. Ezzel és a folyamatos gyűjtőmunkával megteremtődik a magyarorszägi nepipari, Ösfoglalkozäsi, eletmödbeli és ornamentikai ,,buvárlatok" jegyében felkutatott és vizsgált anyag megőrzése. Külön sajátosság, hogy közben az Európán kívüli anyag is jelentősen gyarapodik, így a hazai a maga teljes egészében a legrégibb állam Európában. De a hagyomány, a felsőbb rendű igazság, arról regél, hogy Erdélyben a székelyföldön másfélezer éves a magyarság. Itt volt az első magyar, itt lesz az utolsó is. De ez ezeréves történelemnek is voltak olyan időszakai, midőn csak Erdélyben volt független a magyar. E különös helyzet speciális kötelességet ró ránk. Nem partikularismus ez! Magyarország számára akarjuk magyarnak megtartani a magyar Erdélyt, a magyarság e védő bástyáját. De védő bástyája ez az itt lakó testvérnépek nemzetiségének is, és minden természetes és jogos, minden szervesen fejlődött népi sajátságnak. [...] Ha Erdély nem magyar, akkor a szász mihamar oláh lesz, az oláh pedig muszka. [...] Országrészünk egy nagy élő néprajzi muzeum. De ezt nem lehet a maga egészében szemlélni, áttekinteni. Ennek a miniatur tükre akar lenni e muzeum, népünk belső történetének, megtestesült idáljainak élő képe. Ehhez egy-egy vonással hozzájárulni minden erdélyi embernek erkölcsi kötelessége." Herrmann Antal: Néprajzi bál. Erdély 5 (1896) 4: 78 Herrmann 1890: i. m. 21. ” Herrmann 1894: i.m. A cikk a millenniumi kiállítás néprajzi lehetőségeit, feladatait vázolja fel.
