Oldal 26 [26]
OCR
24 ÁRANY ZSUZSANNA létezésből való kiszakadást (ahogyan ő fogalmaz: a , Negyedik Kiterjedésbe" csöppen), csak nevet a spiritisztákon, hiszen (most derül ki) teljesen más irányba tapogatóztak a túlvilági létet illetően, mint ami , valójában" történik az emberrel ilyenkor: »Mosolyognom kell, ha eszembe jutnak azok a spiritiszta ülések, amiken kutatásaim közben (s főként összeköttetések beszerzése céljából) részt vettem. Ködös alakzatok kóvályogtak a levegőben, s a fényképezélemezen, a bizonyos »anyag«, amiről ők beszéltek, az »ektoplazma«, »fotoplazmax, »asztraltest« (s egyeb formak), amelyekben az ö kisérteteik jelentkeznek (egyébként nagyon erthetö ez!) sokkal inkább hasonlítanak köddé és vízpárává szétomló, a semmi, vagy még inkább a káosz felé visszaigyekvő létezés megnyilvánulásaiboz (tulajdonképpen a buddbizmus vallásáboz volna közük s nem a mi egészségesebb európai spiritizmusunkboz), mint a háromnál is több kiterjedés lényeibez, háromnál is több! [...] mondtam is ezeknek a spiritisztáknak: lehet, hogy a ti szellemeitek léteztek valamikor, az életnek valami test előtti, primitív fokán, de ha maradt még belőlük néhány ásatag példány, igazán nem érdemlik meg, bogy visszabívjuk őket [...] amit médiumok útján »nyilatkoznak«, abban ezek az ektoplazmak és asztraltestek, kevesebb megértését árulják el a létezés értelmének, mint amennyivel egy ősplazma, vagy egysejtű ázalag alkalmazkodott a földi létezéshez! [...] az önök fehér lepedővel és áttetsző fehér festékkel vagy ködfátyollal ábrázolt »kisértetei« egy, az élő testnél alacsonyabb fokát jelentik a létezésnek" (Karinthy, 2011, p. 85). Kétségtelen, hogy az idézet fiktív szövegből származik, s a narrátor nem feleltethető meg a regényírónak, ám e ponton nem tekinthetünk el Karinthy természettudományos alapállásától, valamint esszéiben közölt spiritizmuskritikájától, így tehát érdemes ezt a szempontot is számításba vennünk az értelmezésnél. A történet végén, számos fantasztikus kalandon túljutva, Oldtime az ószövetségi Ábrahám testébe kerül, ahol egy gondolatként bukkan fel, s mint ilyen, öngyilkosságra veszi rá a „gazdatestet”. Azt akarja megtudni: létezik-e valami plusz, valami tisztán szellemi az anyagi világon túl, vagy ott van mindennek a vége, ameddig az anyag (a látható, a tapintható világ) tart. Ekkor találkozik lényegében a leremtővel is (meghallja a Hangot), akitől megtudja, hogy az ember voltaképp semmi, mindössze egy gondolat. Karinthy műve Dante világát idézi a zárlattal is: kiderül, hogy a riporter egész életében csak azért kereste a feltűnést, hogy fiatalkori szerelmének hírt adjon magáról, s így végre megtalálhassa. És a túlvilágra is azért ment át, hogy újra együtt lehessenek, mert a lány — mint épp a sajtóhírekből kiderült — időközben meghalt egy vonatbalesetben. Az író tehát a Mennyei riportban megpróbál felelni a ,nagy kérdésre", miszerint mi következik a halálunk után. Válaszai — ahogyan Hegyi Zoltán Imre fogalmaz —
