Oldal 23 [23]
OCR
A ,GNÓZISBAN A MEGVÁLTÁS ? 2I s Végre is, ha meggondoljuk (de biszen éppen erről van szó), az a kérdés, hogy van-e túlvilági élet vagy nincsen, nem egészen lényegtelen abból a szempontból, hogyan viselkedjem, hogy éljek, mit tegyek, mihez tartsam magam ebben a világon inneni életemben" (Karinthy, 1928, p. 344). Magit az ankétot erôsen kritizälja, amikor megällapitja, hogy ,komoly és ihletett”, valamint ,a kor lelkének megfelelő új látni akarás, mindent újra és elölről felrázó és megrázó szemléletalkotás, vallásalkotás" helyett valamiféle zagyvalék lett a végeredmény, melyben , régi, üres, frázissá rongyosodott kozmogóniák rothadó trágyája" keveredett össze ,néhány modernnek csúfolt studományosx bárgyúság cafrangjával, leöntve a kotyvalékot javasasszonyoktól kölcsönkért kabalákkal, békamájjal és cinegehájjal" (Karinthy, 1928, pp. 344—345). Az esszé második felében azonban már saját véleményének kifejtésére tér rá, s az élet és a halál (túlvilág) megtapasztalását az ébrenlét és az álom viszonyához hasonlítja. Ahhoz, hogy a túlvilágot megismerjük, először magát az életet kell megismernünk, valamint tulajdon lelkivilágunkat. A túlvilág — ahogyan azt a Menynyei Riportban is , megtapasztalta" a főszereplő, Merlin Oldtime — se nem térbeli, se nem időbeli, ezért aztán eleve nonszensz az elgondolás, miszerint a túlvilág a halálunk után következik. Szükségszerűen folyamatosan létezik, evilági életünk előtt, alatt és persze után is. » Ha van túlvilág, akkor már most, itteni életemben is benne kell legyek ebben a túlvilágban, csak nem tudok róla, illetve nem érzékelem jelenlegi, életnek nevezett lelkiállapotomban. A túlvilág tehát nem más, mint egy ismeretlen, az ismertnél végtelenszer tágabb és átfogóbb állapota ugyanannak a léleknek, aminek egy része jelenleg az életnek nevezett képzetek és érzések összességét tartalmazza" (Karinthy, 1928, p. 347). A gondolatmenet további részében a túlvilág fogalmát elkülöníti a halhatatlanság problémájától és az istenkérdéstől. Konklúziójában pedig odáig jut, hogy a túlvilágot vágyként, illetve szabadságként határozza meg, s mivel e fogalmak az egyénhez kötöttek (nem kollektívek), így mindig csak egyetlen lélek mennyországáról beszélhetünk: , valószínű, hogy a túlvilág tulajdonképpen nem is más, mint ráeszmélés arra, hogy a világot mi magunk teremtjük, olyannak, amilyennek a boldogság vágya mutatja nekünk" (Karinthy, 1928, p. 349). Rátérve a szépirodalmi alkotásokra, kifejezetten humoros Karinthy Titokzatosság című novellája, mely 1915 áprilisában látott napvilágot Az Újság hasábjain. A szöveg Edgar Allan Poe és E. I. A. Hoffmann misztikus világát idézi (különösen utóbbinak A bomokember címet viselő írását), a zárlat azonban kissé gyermeteg csattanó lesz, ahol egy inkább fahumornak beillő szójáték ad kulcsot a kezdőoldalakon felvázolt rejtély megoldásához. Az egyes szám első személyű
