Oldal 20 [20]
OCR
18 ARANY ZSUZSANNA s logikailag felépített, feszes szerkezetű szövegben fejti ki szkepticizmusdnak okait. Már a Nyugatban megjelent tanulmány címadása — Csoda — is iróniával fűszerezett hitetlenkedésről árulkodik, maga a gondolatmenet pedig a , csoda" kifejezés definíciójával indul, Karinthy első körben leszögezi, hogy a gnosztikus irányvonalak ellentétei az egzakt filozófiának, mint ahogyan a csodavárás is ellentéte a fogalmiságnak és az ok-okozatiságnak. s Legáltalánosabban olyan tapasztalt vagy elképzelt eseményt szoktunk így nevezni [csodal, aminek »nem tudjuk magyarázatát adnix, amit a fennálló és általánosan alapul vett szemléleti formába nem tudunk beilleszteni. Ez a fennálló szemléleti forma, a mai (európai) ember számára a körülbelül hatezer éve dívó ok- és okozat összefüggést veszi alapul, csodának tebát az olyan eseményt nevezné, ba lehetségesnek tartaná, ami független az ok és okozat törvényétől" — állapítja meg, majd megjegyzi: , Ilyenformán a »csodax nem is volt eddig tárgya az egzakt filozófiának — csak az okkultnak. Viszont az okkult (gnosztikus) filozófiának nem lévén módszertani alapfeltétele a fogalommegbatározás, a »nem okkult« (úgynevezett agnosztikus) elme számára nem adbatott soha megemésztbető és megvilágosító képet, elhatározó és végleges állásfoglalást a csodával szemben." (Karinthy, 1925, p. 59) Milyen asszociációkat kelt bennünk a csoda fogalma? — teszi fel a kérdést a továbbiakban a szerző. A csoda valami, ami felfelé irányul; ami szabad és ismeretlen; illetve összefüggésbe hozható az emberiség természeti katasztrófákra adott első reakcióival, amikor már nem ijedtünk meg, de még nem értettük a jelenségeket. Összességében két fő mozzanat jellemzi a csodát: a félelem és a várakozás. Várakozás annyiban, amikor még nem történt meg, de meg kellene történnie. Ugyanakkor csoda az is, amikor valami a megszokottól, vagyis a korábbi ok-okozati tapasztalattól függetlenül nem történik meg. A csodától egyfelől jót várunk (az utóbbi példa tehát valami rossz elmaradásának reményét fejezi ki), ugyanakkor — a nagy várakozás ellenére — a csodának mégis váratlannak kell lennie. Karinthy számára ez a logika a csecsemő és az ősember magatartását idézi, nevezetesen a , lehetségesnek tartani a lehetetlent" mentalitást. Érvelésének ezen a pontján a Nyugat szerzője a Bibliából vesz példákat, s Jézus Krisztus csodatetteiről beszél. Karinthy azt is megállapítja, hogy emberi logikánk szerint, ami jó volt, és ami bevált, ami örömet adott és gazdagított, annak a jelenségnek ismétlődnie kellene. Így például ismétlődnie kellene a csodálatos kenyérszaporításnak, és ezzel párhuzamosan el kellene tűnnie az éhezésnek a Földről. Hitetlen Tamás alakját ugyancsak felemlegeti, s megjegyzi: a csoda csak akkor lehetne tény és valóság, ha maradandóvá válna és ismétlődne. Egy bizonyos szempontból nézve voltaképpen a repülőgép is csoda, hiszen az ember ily módon képessé vált a levegőbe emelkedésre. Karinthy spiritizmuskritikája akkor válik igazán
