Oldal 19 [19]
OCR
A „GNÖZISBAN A MEGVÄLTÄS”? 17 a tanítások közül, hiszen egyenesen a túlvilági léttel kapcsolatban kíván bizonyítékokat felmutatni. Karinthy hozzáállása a kérdéskörhöz ambivalens: egyfelől mintha le akarná leplezni a misztikus babonákat, másfelől élénken foglalkoztatják az ismeretelméleti és pszichológiai problémák, illetve egyáltalán a ,végső kérdések". Mindezt igazolja, hogy nyomon követte a spiritizmus és a teozófia hazai fejlődését, amire egyes nyilatkozataiból, illetve írásainak elejtett utalásaiból következtethetünk (Köhegyi, 2004, pp. 142-160): Libazsiros vatta cimü 1924-es cikkében például a neves médium, László László — akiről idővel bebizonyosodott, hogy csaló — esetét említi, részletesen taglalva az ektoplazma nevű anyag libazsirral történő helyettesítésének , szemfényvesztő" gesztusát. De ugyanitt (Az Est hasábjain) megnevezi a korszak híres német spiritiszta-kutatóját, (az író által műveletlennek tartott) Schenk-Notzig bárót is, akit majd Mennyei riport című regényében szintén szerepeltet (Karinthy, 1924, p. 4). A Csoda című szövegben ugyancsak tárgyalt modern spritizmus szoros kapcsolatban állt a teozófiával is, a sspiritizmusban benne rejtőzött a későbbi visteni bölcsessége, a teozófia gyökere is. Abból a szellemtani irányzatból, amely a francia Allan Kardec (1804-1869) tanitäsdra tdmaszkodva a reinkarnációval magyarázta a szellemek nyilatkozatait, nőbetett ki az új hajtás, a teozófia, amely a szellemtan kereszténységre való alapozását a keleti bölcselet felé mozdította el" ( Tarjányi, 2002, p. 19). Mikos János, az Országos Spiritualista Szövetség alapítója, a Rejtelmes Világ című spiritiszta folyóirat szerkesztője a következőképpen foglalta össze az irányzat lényegét: „a szellemekröl szölö tan, és a lelek halhatatlansagänak bizonyítéka; kutatja az ember létezésének okát, származását és végrendeltetését; foglalkozik továbbá a természetben előforduló rejtelmes tünemények törvényszerűségével, az embereknek cselekményeikért való felelősségével és végre a két létállapot, t. i. a földi és más világi lények vagy is emberek és szellemek egymásközti közlekedésével" (lMikos)], 1897, p. 2). A 20. század fordulóján megszaporodott a spiritiszta szeánszok, szellemidézések száma: több olyan kör alakult, ahol médiumok segítségével próbáltak érintkezésbe lépni a túlvilággal ( Tábori, 1924). Karinthy egyik legjobb barátja, Kosztolányi Dezső például fiatalkorában, illetve később, az Édes Anna című regényének megírásakor (1926 február táján) ugyancsak részt vett ilyen eseményeken (Arany, 2019, pp. 45—59; 2020, pp. 255—265). Láthatóan Karinthyt is foglalkoztatja a spiritizmus jelensége, ő azonban filozófiai érveléssel közelít (Kosztolányi inkább ironikus kiszólásokkal él szépirodalmi szövegeiben és publicisztikájában),
