Page 20 [20]
SÁNTHA ÁGNES
Ami a felsőoktatási intézmény szereplőinek hozzáállást illeti, egyetemi hall¬
gatótársait és oktatóit nem avatta be helyzetébe, így teljes bizonyossággal nem
állítható, hogy azok hozzáállása támogató lett volna a továbbtanulás kérdésében.
Ám Lilla úgy érzékelte, hogy amennyiben egyáltalán felmerült volna benne
a folytatás lehetősége, úgy legtöbb tanára minden bizonnyal kiállt volna mellet¬
te és engedményeket tett volna az óralátogatási kötelezettségek alóli részleges
felszabadítás formájában. Társai támogatására is számíthatott (volna), annak
ellenére, hogy családosként nem tudott volna a közösség ,teljes jogú" tagjává
válni, az egyetemen kívüli tevékenységekben részt venni, hiszen mindig a csa¬
ládot helyezte az első helyre. Azonban szaktársainak segítségét nem szerette
volna igénybe venni. Hangsúlyozza, hogy nem a támogatás hiánya volt a döntő
abban az elhatározásában, hogy a családot választja, és lemond a tanulmányok¬
ról. Sokkal inkább értékrendi kérdésre hivatkozik: arra, hogy a kisgyermek
számára az anya kizárólagos jelenléte kulcsfontosságú, ő a gyermeknevelés el¬
sődleges szereplője, és ebben teljes odafigyeléssel akart részt vállalni. A tanulás
vagy család kérdésében számára nem létezett kompromisszum, még akkor sem,
ha ezt a döntési helyzetet krízisként élte meg. , Egyik szemem sírt, a másik pedig
nevetett, egyet azonban tudtam: nem szeretném és nem is tudnám ezt így foly¬
tatni, ezért még melegében abbahagyom, és a fókuszt a babára meg az új hely¬
Zetre terelem."
A nemi szerepek hagyományos felfogása magyarázza, hogy Lilla a családja
mellett döntött, a feleség és családanya szerepét nemcsak elsődleges, hanem
egyetlen szerepének fogadva el. Véleménye szerint a család és a tanulás nem fér
meg egymás mellett, hiszen az életút szakaszainak természetes sorrendje a ta¬
nulás, a munkavállalás, majd a családalapítás. Noha ez a sorrend az ő esetében
felcserélődött, a megoldás nem az, hogy mindkettőt egyszerre próbálja vállalni,
egyiket sem tudva tökéletesen végezni. Meglátása szerint egyszerre gyermeket
nevelni és tanulni kivitelezhetetlen. Egy ilyen helyzet két szempontból is káros.
Egyrészt a családja kárát látta volna a tanulásnak, másrészt folyamatos lelkiis¬
meret-furdalása miatt tanulmányi kötelezettségeinek sem tudott volna eleget
tenni, otthoni teendői zavarták volna az odafigyelésben. Továbbá maximaliz¬
musa nem engedte volna meg, hogy visszavegyen az önmagával szembeni igé¬
nyességéből, és megelégedjen egy gyengébb tanulmányi eredménnyel. , Nagy
terveim és álmaim voltak, és sok időbe telt, mire ezt úgymond fel tudtam »dol¬
goznix és elengedni valamennyire. Világ életemben maximalista voltam, és ha
kellett, én éjszakába nyúlóan is fent maradtam és csak tanultam és csak tanul¬
tam, mondtam fel a leckét, ha elhibáztam egyetlen egy szót is, elölről kezdtem
az egészet... egyszóval már betegesen maximalista voltam, és hazudnék, ha nem
azt éreztem volna, hogy: »Most pofara estel nagyon!«”
+18 +