mi időszakot végigtanulta, és a tanulást nem halasztotta a vizsgaidőszakra.
„Amikor csak idöm engedte, a jegyzeteimet bújtam. Az én módszerem az volt,
hogy mindig képben kellett lennem nagyjából azzal, hogy milyen információkat
kaptam addig a pontig. Mindig visszaolvastam a régebbi anyagot, próbáltam
nem elfelejteni. Ha összegyűjtöttem volna és vizsga előtt szerettem volna mindent
egyszerre elsajátítani, az nem ment volna, hiszen minden időm ki volt számítva."
A szorgalmi időszakhoz képest a vizsgaidőszak nehezebbnek bizonyult, első¬
sorban lelki okból: a megfelelési vágyból adódóan, amelyet Virág azokkal szem¬
beni kötelességének érzett, akik támogatták döntésében, és a mindennapjai
megszervezését lehetővé tették számára. Tanárai és családja megelőlegezett
bizalmára szeretett volna rászolgálni. , Mindig megvolt bennem az, hogy nem
szeretnék kudarcba fulladni, meg szeretnék felelni azoknak a személyeknek, akik
bíztak bennem, elnézőek voltak és támogattak. Minden vizsgaidőszak előtt ez
volt bennem. Kislányom november végén született és kéthetes volt, amikor az első
vizsgám kezdődött. A kórházból hazaérve már a jegyzeteim böngészése napjai
részévé váltak. Az a vizsgaidőszak nagyon kimerítő volt."
Ugyanakkor a vizsgákat tekintve nem volt könnyebb helyzetben, mint társai,
a vizsgarend és a számonkérés formája a többiekével megegyező volt.
Az egészségtudományi szak tantervének jelentős részét teszik ki a szakmai
gyakorlatok, melyeket a hallgatók külső partnerintézményeknél végeznek. Ezek
a partnerintézmények nagyrészt állandóak, azonban a hallgatók is megnevez¬
hetnek olyan intézményt — orvosi rendelőt, kórházat, önkormányzatot —, amely¬
ben szívesen végeznének szakmai gyakorlatot, és amennyiben erre fogadókészség
mutatkozik, az egyetem támogatja ezen szervezetek bevonását a hallgatók kép¬
zésébe. Gyakorlati megfontolásból ezek az intézmények sokszor a hallgatók
származási településén működnek, ami egyrészt megkönnyíti a gyakorlat elvég¬
zését, másrészt a hallgatók későbbi munkaerőpiaci beilleszkedését is támogatja,
adott esetben munkalehetőséget kínálva számukra. Ez utóbbi lehetőséggel élt
Virág is, amikor a szülőfalujában működő önkormányzatot választotta szakmai
gyakorlata helyszínéül, a saját közegében, olyan személyek körében, akiket ott¬
honról ismert. Ez az egyébként elfogadott és bejáratott módszer enyhítette az
ingázással járó terheket, időmegtakarítással járt és növelte komfortérzetét.
Virág számára az egyetemi szolgáltatások közül a leghasznosabbnak a könyv¬
tár bizonyult, ahol a tanórák között és a szünetekben hasznosan tudta eltölteni
az időt, tanulmányaiban haladva. Ebben is céltudatossága, a prioritások sorrend¬
jének meghatározása nyilvánult meg, amelyet a kettős teher kényszerített ki, és
amelyben nem engedhette meg magának a holt idő haszontalan elfecsérelését
még akkor sem, ha ez a hallgatói közösségi életbe való beilleszkedése szempont¬
jából kedvezett volna.