Oldal 46 [46]
OCR
44 | I. ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK intenzív kohézió, kölcsönös kapcsolatok, külső integráció, kapcsolat más közösséggel, pozitív csoportnormák" (Bábosik és M. Nádasi 1975). Ennek kialakításában a pedagógusnak aktív szerepe van. A csoportvezetőnek más jellegű a tevékenysége, hiszen bízik a csoportfolyamatokban, érti és aktivan tudja felhasználni azokat a munka érdekében. A közvetett hatásban való hit és tudás még jobban jellemzi a szociális csoportokat, hiszen ott a csoportvezető facilitátora a folyamatoknak, és indirekt módon vezeti a csoportot, nem úgy, mint ahogy a pedagógus egyengeti a csoportos ismeretelsajátítást. A közös célés a kooperáció a tagok egymásra gyakorolt fejlesztő hatását eredményezi a csoportmunka során. A tanári segítségadás, a tanár és a csoport között létrejövő ideiglenes kapcsolat, valamint a tanári visszacsatolás mind hasonlatosak, ugyanakkor eltérőek a szociális csoportokat jellemző sajátosságoktól. A direkt vagy közvetlen nevelési módszerek és a közvetett (indirekt) szükségletformálás lehetőségeinek megkülönböztetésekor ismét előtűnik a csoportmunka pedagógiai aspektusa. A közvetett hatás esetében „a nevelő nem közvetlenül hat a növendékre, hanem beiktatja a feladatokat, a közösséget, annak életsajátosságait, így a közösség tagja, a növendék lesz a nevelői hatások forrása és a befogadója is" (Bábosik 2004). A szerző az empatikus bánásmódot tekinti a pozitív tanár-diák kapcsolat alapjának. Az empátia, valamint a feltétel nélküli pozitív elfogadás és viszonyulás, a kongruencia a nondirektív, személyközpontú segítői tevékenység alapgondolatai Rogers (1986) révén terjedtek el. A szociális csoportok vezetése során a szociálpedagógusok is ezzel az attitűddel fordulnak a csoporttagok felé. Természetesen az oktatási folyamat szervezése során használt módszerek, formák sem egységesek, hiszen ezek differenciálódásával fejlődött a pedagógiai módszertani kultúra. Így jelent meg a kooperatív tanulócsoport fogalma is (Horvath 1994). Kooperatív tanulócsoportok és hagyományos tanulócsoportok öszszehasonlításával a kooperatív tanulócsoportok esetében szintén találunk hasonlóságokat a szociális csoportok sajátosságaival, ám jelentős a különbség is. Mind a hagyományos, mind a kooperatív tanulócsoport az oktatási folyamatban használt oktatásszervezési formához tartozik. A kooperatív csoportban való tevékenységhez viszont hasonló tényezőkre van szükség, mint a szociális csoportoknál. Horváth szerint ezek: ,az együttműködési képesség, interperszonális és kiscsoportban való működés képessége, pozitív interdependencia — ,együtt úszunk, együtt süllyedünk" -, közvetlen interakció képessége, adott feladatról egyéni beszámolás képessége, csoportélmények feldolgozásának képessége" (Horváth 1994).
