Page 44 [44]
42 Élettörténeti társadalomkutatás
A szerzőpáros a vitairatban Bertaux szemére veti, hogy közhelyekkel érvel,
és szerintük senkit sem nevez néven, aki antirealista lenne. Ha pedig Bertaux
a chicagói iskola követőit tekintené realistának, s a szöveggel dolgozókat és a
pszichológiai megközelítést használókat anti-realistának, az nyilvánvalóan
tévedés lenne. Noha elismerik, hogy a német iskola képviselőire nagy hatással
volt a chicagói iskola, de azok, akik egyetlen esetet és szöveget használnak, soha
nem tekintették magukat sem antirealistának, sem újidealistának.
Álláspontjuk szerint a valóságot nem lehet közvetlenül, percepció és szimbó¬
lumok értelmezése nélkül elérni. Az a valóságkép, amelyet nem kell átbeszélni,
mert VAN, nagyon premodern felfogásra vall. Kérdés tehát, hogy ki hogyan
értelmezi a realitást.
A szerzőpáros amellett érvelt, hogy az objektivitás kifejezést a régi értelem¬
ben már nem lehet használni, mert ma már nincs privilegizált nézőpont. Még
akkor sem, ha megpróbáljuk az objektív tudást, ami a valósághoz illeszkedik,
úgy nézni, hogy kizárjuk a koncepciókat, az észlelést és a diskurzust. A szerzők
ezek után bemutatták saját kutatási módszerüket, a hermeneutikai esetre¬
konstrukciót, ami szerintük egyáltalán nem anti-realista (Fischer-Rosenthal,
Rosenthal 2005:148-150).
A válaszuk folytatásában tovább dekonstruálták Bertaux érveit oly módon,
hogy valóságot homogenizáló kijelentéseit visszautasították. Azokról a szer¬
zőkről, akikre Bertaux hivatkozott, kijelentették, hogy mindannyian szöveggel
dolgoztak. Így például Martin Kohli, Tritz Schütze, Peter Alheit s maguk Ro¬
senthalék is. Olyan valakit, aki a német iskolában tagadná a társadalmi valóság
létezését, nehéz lenne találni. Ezek olyan retorikai érvek, amelyek hiteltelenítik
Bertaux lendületes önvédő gondolatait, mert - szerintük - akikre hivatkozott,
azokat vagy nem ismeri igazán, vagy félreértelmezi álláspontjukat. Kikkel
vitatkozik tehát Bertaux, ha a német iskola nem antirealista?
Rosenthalék Bertaux szemére vetették, hogy tévedett, amikor kijelölte, mivel
foglalkozzon a pszichológia és mivel a szociológia. Ezt a társadalmi kérdések
dualista felfogásának nevezték, kijelentve, hogy aligha lehetne komolyan venni.
Megjegyzendő, hogy a szerzőpáros figyelmét mintha elkerülte volna Bertaux
több olyan kijelentése, amelyben a két oldal egymáshoz közelítésére törekedett.
Ezekre a mondatokat vagy nem hallották meg, vagy nem tartották reagálásra
érdemesnek.