Oldal 39 [39]
OCR
Nyitány és finálé végbe az ítélet a világ felett, most vettetik ki a világ fejedelme! (Jn 12,31) A Jelenések könyve továbbviszi ezt a képet: a sátán az égből ugyan kizuhant, így ott már nincs hatalma, de a földön még utóvédharcot folytat. , Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte..." (Jel 12,13) Kétség nem fér hozzá, hogy ez a kép mintegy továbbviszi 1Möz 3,15-öt: „Ellensegeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod? Jel 12,13—-18-ban asszony jelenik meg, aki fiút szül. A bibliai hagyományban az asszony Isten népére utal, a gyermek pedig messiási uralkodó. A vízió szerint rá nagy veszély leselkedik: egy sárkány, Isten ellenségének jelképe akarja őt felfalni. A könyv látomásában az asszony győzedelmeskedik a gonosz fölött: a megmentésére küldött sasszárnyak segítségével" olyan helyre kerül, ahol, a kígyó elől elrejtve" (Jel 12,14) lehet." Utódai ugyanakkor még ki vannak téve a gonosz folyamatos támadäsainak: „/a kigyo] elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valok” (Jel 12,17) Ez az oka annak, hogy az ősegyház még szenvedéseknek van kitéve, üldöztetések közepette kell, hogy éljen. Mindez jól illeszkedik a jánosi teológiába, hiszen már Jézus búcsúbeszédében is erről van szó: , A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, és legyőztem a világot! (Jn 16,33) A Jelenések könyve logikája szerint a sárkány és az , ősi kígyó" mennyből való kitaszításával a harc — mint láttuk — áttevődik a földre, ami egyebek mellett az egyház és a hívek üldözésével jár együtt. Idővel aztán itt is felülkerekedik a jó, és megnyílik annak lehetősége, hogy Isten új eget és új földet teremtsen. Ez egyebek mellett kifejezésre jut az istentiszteleti liturgiában, amelyben a földön küzdő anyaszentegyházról van szó. Új ég és új föld, megújult paradicsom 1Móz 1,1 872 szavat a Sepuagtinta a ToLéw igével fordítja: év ápxfj érroíngev ő eds TOV OUpAVvoV Kal Ti Yyfiv. Ugyanez az ige szerepel Jel 21,5-ben: ’16où kavà ToL& TávTa. Ugyanígy kapcsolat van aközött, hogy 1Móz 1,1 szerint Isten kezdetben „az eget és a foldet” teremtette meg: 0 8eds Tr oùpardr kai Tir yífjv, Jel 21,1-ben pe© 9Moz 19,4 €s 5Möz 32,11 a pusztai vándorlás kapcsán beszél sasszárnyakról, Ezs 40,31 pedig az uj exodus reményében használ ilyen képet. 6 ROLOFF 2000, 165. 0.: ,Krisztus a mennyből — vagyis Isten világából — gyakorolja immár korlátlan hatalmát. Jézus Krisztusnak az istenellenes hatalmak fölött aratott győzelmét, amely »a mennyben« — tehát Istennél — immár végérvényesen megvalósult, egy himnusz pecsételi meg: sMost lett Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az 6 Felkentjéé!« (12,10a)”
