Oldal 21 [21]
OCR
Iskolaváros a semmiből Glauchában A menza (Ereitisch) Megtudtuk, hogy szegény egyetemisták nagy ínségük miatt néhány nap semmit sem ettek, úgyhogy egyeseknek talán az egészsége is megrendült. [...] A rendkívüli ingyenes asztalok [Freitisch] az árvaházban, amelyeket 1702-ben olyan elven 1709 állítottak fel az egyetemisták számára, hogy senki sem étkezik ott rendszeresen, hanem csak akik minden reggel egy megadott létszámig jelentkeznek, azok délben ott ebédet kapnak; most itt naponta 84-en ebédelnek, részben egyetemisták, részben az árvaházi iskolák diákjai. Hányan étkeznek a tanárok , rendes" asztalainál? — Válasz: 156-an. [...] Mik azok a , rendkívüli" asztalok? — Válasz: Azok az asztalok, amelyeket soron kívül állítottak fel egymás után a legszegényebb egyetemisták és iskolások számára. [...] Kik étkeznek itt? — Válasz: Délben azok az egyetemisták, akik reggel hétkor feliratkoznak ebédre; továbbá annyi iskolás, akik még elférnek az asztaloknál, őket ugyancsak előre felírják. 1720 Hány személyt írnak fel naponta és extra asztalonként? — Válasz: Az egyetemisták 16-an, az iskolások viszont 20-an ülnek egy asztalnál. Tehát ha kevesebb egyetemista jelentkezik, akkor több iskolásnak jut hely, mindenképp 240 főre adnak fül ételt. Mit kapnak a rendkívüli asztaloknál? — Válasz: Ez az asztal csak azoknak szól, akik egyébként éheznének; ezek a nincstelenek ezért megelégednek azzal a jótéteménnyel, hogy fejenként egy tál meleg ételt kapnak kenyérrel és híg sörrel, amiért semmivel nem tartoznak. Ugyanez történik az iskolások esetében is. Asztaltársak, az árva gyermekeken kívül az árvaház költségére étkeznek: A ,ren1727 des" tanári asztalnál 155 egyetemista; a , rendkívüli" asztaloknál 100 egyetemista, a szegény iskolások közül délben 148, este 212. Az informátorok bevonása már messzebbre mutató jelenség. Francke ügyes megoldással egyetemi hallgatókat alkalmazott árvaházi iskoláiban tanítóként. Ezeknek képzéséről és felügyeletéről egyaránt gondoskodott.? A módszer pedagógiai értékéről a legszélsőségesebb vélemények keringenek a szakirodalomban, az viszont kétségtelen, hogy Francke intézményei olcsó, képzett, nagy létszámú tanerőhöz jutottak, az informátorok pedig amellett, hogy biztosítani tudták egyetemi tanulmányaik anyagi hátterét, még bőséges tapasztalatra is szert tettek. A Paedagogium igen kedvező tanár-diák arányáról már fent esett szó. A többi iskolatípusban is hasonló jelenségről tanúskodnak a számok: a Latinában ez az arány — korszakoktól függően — egy a tizenegy-tizenkettőhöz, a német iskolákban pedig egy a tizenhathoz.? 23 EBERT 1997; OBERSCHELP 2006; 2007; 2008. 4 FRANCKE [1709] 1994, 451. o. Lásd még uo. 31—32., 36—37., 185—186., 204., 452. 0.; vö. PAYR 1908, 70-81. O. 25 MENCK 1997, 18. 0.
