Oldal 20 [20]
OCR
A könyvtári rendszer változásai, 1670-1826 Ekkor már a falu értelmiségijei gyakran a közeli kisvárosban élnek, onnan kijárva intézik az ügyeket. A kisvárosi kultúra művelődésszervező hatása ekkor már határozottan felértékelődött." A városi polgárság könyvtárai már sokkal jobban dokumentálhatók, és dokumentáltak is. Általánosságban elmondható, hogy a források oldaláról nézve a szabad királyi városok, illetve autonóm városi (és nemzeti) közösségek — ilyenek például az erdélyi szászok — adminisztratív fegyelme sokkal nagyobb, mint a — többségükben magyar vagy szlovák lakosságú — mezővárosoké. A források egy jelentős része azonban a XVIII. század közepi levéltári rendezésekor — jogi bizonyító erejük használati értékének megszűnése miatt — selejtezésre került. A XVIII. század második felében, a XIX. század elején pedig a könyv mint ingóság, a többi mobiliumhoz mérten kevesebb anyagi értékkel bírt, így részletes felsorolásuk gyakrabban marad el, említve pusztán a könyvek összértékét, illetve — ha hagyatéki összeírásról van szó — az egyes örökösöknek jutó értékhányadot rögzítik. A kézműves lakosság mindazonáltal csupán a napi vallásgyakorlat könyveit birtokolta, kalendáriumokat, a kisebb egészségügyi kérdésekben tanácsot adó ,orvosi könyv"-et (Artzneybuch), csak ritkán kisebb populáris irodalmi művet vagy esetenként — bár egyre gyakrabban az időben előre haladva — szakkönyvet. A városi értelmiség — jogvégzettek, orvosok, patikusok, tanárok, egyháziak, majd az írók, lapszerkesztők, színészek — azonban a saját művelésénél jelentősebb hatással bírt a könyvgyűjtési és könyvtári ügyekben. Igaz, sokszor a városban lakó, hivatalt vállaló nemesekkel karöltve, vagy éppen egy főpap támogatásával hoztak létre úgynevezett tudós társaságokat, alakítottak ki közösen használt könyvtárakat. Történeti folyamatokban gondolkodva ezek a társaságok a Magyar Tudományos Akadémia alapítását célzó törekvések keretébe is illeszthetők. Bárhogy is, könyvtárra minden ilyen társasági tervezet vagy megalakult közösség gondot viselt." A tudós körök szellemisége természetes módon különböző volt, de általános jellegzetességük, hogy a tudományos gondolkodás, a megismerés előzetes korlátozásnélküliségében bíztak, így azt is mondhatjuk, hogy ezek a körök voltak részben a francia felvilágosodás gondolatainak első vonalbéli terjesztői is egyben." A XVIII. század végén megjelenő — gyakran a könyvkötő műhellyel, könyvesbolttal azonos helyen működő - olvasókabinetek? egy új könyvtártípust hoztak létre Ilyen utóbb említett jelenségekkel részletesen foglalkozik CsöRsz RUMEN István vezetésével az Irodalmi nyilvánosság a polgárosodó Nyugat-Magyarországon (1770-1820) kutatócsoport — lásd STEINMACHER Kornélia riportját a csoport tagjaival: Egy elfeledett régió, ahol Haydn is muzsikált, Irodalmi Szemle, 2017. 09. 11. : https:// irodalmiszemle.sk/2017/09/egy-elfeledett-irodalmi-regio-ahol-haydn-is-muzsikalt/ (megtekintés: 2024. október 31.) “4 LENGYEL R.-TÖsKÉs G., eds., Learned Societies..., 2017. Egy kivälö pelda erre a Rousseau-val baräti viszonyt äpolö Sauttersheim Ignäc (1738-1767) es az általa is szervezett pozsonyi tudós kör. Lásd DóBÉK 2020. Fülöp Géza ezekről összefoglalóan az irodalom- és olvasóközönség-szervezés kapcsán emlékezik meg: FÜLÖP 1978, 30-61., 150-158. Kökay György szerint az első Lesekabinet Pozsonyban, 1781-ben alakult meg: Koxay 2000a; Koxay 2003, 469. 18
