Oldal 152 [152]
OCR
A BIODIVERZITÁS GAZDASÁGTANA. A DASGUPTA-JELENTÉS 2. Miért tartunk erőforrásokat köztulajdonban? Miért nem engedték meg maguknak egyes közösségek a helyi ökoszisztémák földarabolását és magánkézbe adását? Az egyik ok a kockázatközösség, kockázatmegosztás lehet. Például az erdőségek térben heterogén rendszerek. Számít bennük a mikroklíma, a talaj minősége. Egyes esztendőkben az erdőség egyik részében terem egy adott gyümölcsfa-állomány, más években más részekben más növények hoznak bő termést. Az átlagterméshez, átlaghozamhoz viszonyított ingadozások száraz térségekben, hegyvidékeken vagy öntözéshez nem jutó területeken várhatóan nagyobbak lehetnek. Ha egy erdőséget fölparcelláznánk, az egyes háztartások nagyobb kockázatot viselnének, mint közösségi tulajdon és együttműködő szabályozás esetén. Lehet, hogy az egyes háztartások kockázatcsökkentése nem nagymértékű, de mivel az indiai falvakban kicsi az átlagos jövedelem, az egyes háztartások mégis nagymértékben profitálnak a közösségi tulajdonból és a megállapodások közös betartatásából. A közösségi tulajdon segíti a kockázatmegosztást. Ennek egyik közvetlen mellékhatása, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség kisebb ott, ahol a közösségi forrásmegosztás kifejezettebb. A teljes jövedelem nagysága persze már más kérdés; a legszegényebbek a száraz, hegyvidéki, nem öntözött tájak. Mindenesetre a háztartások jövedelmének növekedésével még a száraz régiókban is csökken a közösségi tulajdontól való függés — ezt jósolja az elmélet, és ezt erősítik meg az esettanulmányok (Jodha 1986, 2001; Cavendish 2000). A szimmetrikus helyzetű használók között az elosztás is szimmetrikus — amit azonban nehéz megtervezni és kialakítani, ha sokrétű és változatos az erőforrás. Ilyenkor a legjobb helyekhez való hozzáférés rotációja lehet a megoldás. Ez gyakran elő is fordul partközeli halászvizek, erdei tűzifagyűjtő helyek vagy gyepek és hegyi legelők esetében (Netting 1981; Baland-Palleau 1996). A rotáció méltányos hozzáférést enged minden használónak. Elvileg az is lehetséges volna, hogy a közösség kiparcellázza és magánkézbe adja az erőforrást, és rábízza a háztartásokra, hogy alakítsanak ki egy kölcsönös biztosítási rendszert. Egy ilyen döntés azonban más területen hátráltathatná az együttműködést. Legalább két okból. Először is vegyük tekintetbe, hogy maga az együttműködés gyakorlata magatartásformáló hatású. Ebből az is következik, hogy ha egy területen felhagyunk az együttműködéssel, az gyengíti az együttműködési hajlandóságot más területeken is. Másrészt pedig az együttműködés szilárdabb akkor, ha egy vállalkozásban az opportunista magatartás szankcionálása 150
