Oldal 46 [46]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
rendezés szcenikája, térhasználata, a szövegbeli utalások sokfélesége, valamint
a színészi játék is. A budai étterembe visszatérő szereplők Bagossy rendezésében
már-már egy profán szertartás részeként merülnek alá az éjszakába, és élik át
újra életük megterhelő eseményeit. Visky megállapítása szerint az Asztalizene
is egyike az olyan színházi nyelvet alkalmazó daraboknak, , amelyek esetében a
teatralitás immár nem a realista vs. stilizált sztanyiszlavszkiji oppozícióján
nyugszik, hanem a színházi nyelv anyagában megjelenő dramaturgiai javaslat a
színházi forma lehetőségeire irányítja a figyelmet."?
A Vidnyánszky és Visky által költőinek vagy poétikusnak nevezett színház
definíciója nem egyértelmű, jelentésmezeje disszeminál, a különböző megköze¬
lítések egyetlen közös vonásaként többnyire a naturalista, realista színházi nyelv¬
használat elkerülését említik meg. Kozma András dramaturg meglátása a költői
nyelvhasználattal bíró előadásokról: , Ha mi úgy gondolkodunk a valóságról,
hogy - platóni értelemben -— a szemünk előtt, vagy az érzékeink által megtapasz¬
talható valóság mögött, lehet, hogy van egy mélyebb, egy tágabb valóság, az
ideák valósága, akkor nem elegendők azok az eszközök, amelyeket a realista
színház használ." Visky ennél élesebben fogalmaz, amikor a következőket írja
Borbély Szilárd, Márton László, Térey János vagy Tolnai Ottó színpadra adaptált
drámáiról: , Ami tehát, nézetünk szerint, ellenáll a drámai költemények vagy
általában a verses dr-rámák színpadi megszületésének, az a lélektani realista do¬
minancia, valamint a zsurnalisztadokumentarista fétis..." Értelmezése szerint
bár a magyar drámatörténet során számos drámaköltemény született, ezek
színpadi ábrázolása csak kevés esetben élt a színpadköltészet adta lehetőségekkel.
Pavis a realista ábrázolásról és előadásról azt írja, hogy ,képes az ember pszi¬
chológiai és társadalmi valóságának objektív visszatükrözésére", a színpadi
miliőt a valósághoz való hasonlóság maximális igényével teremti meg, az illúzió
lerombolására hivatott dialógusai az adott korra jellemző nyelvhasználatot hor¬
doznak, a színészi játékban spontaneitás és naturalizmus uralkodik, a színpad
megrendezése megtartja a jelentő (színházi kifejezőeszközök) és jelentett (mon¬
dandó) távolságát, történetmesélésére az ok-okozati viszonyok feltárása és a li¬
nearitás jellemző." A lélektani realista színházi nyelvvel opponálva a költői
színház nyelvhasználatát a fent leírtak alapján a következőképp határozom meg
a poétikus színház legfőbb jellemzőit: erőteljes zeneiség, a hagyományos
42 Visky: Mire való a színház?, 57-58.
43 Idézet Kozma Andras dramaturgtól. Zsukovszkij — Szénási — Lénárd: Mesés férfiak szárnyakkal
- A titkok kapuja, szerk. Prontvai Vera, Budapest, Maria Radio, 2015. https://www.mariaradio.
hu/musor/554/A_titkok_kapuja (Letöltés: 2020. október 23.)
14 Visky: Mire való a színház?, 58.
145 Pavis: Szinhäzi szötär, 349-351.
+ 44 »