Page 50 [50]
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
Ebből kiindulva érdekes lenne a színházi intézményrendszer és a választott
színházi nevelési formák közti kapcsolatok vizsgálata is, hogy például mennyiben
működhet hasonlóan vagy eltérően egy színházi nevelési előadás egy kőszínház¬
ban és egy független társulatnál. A 2013-as kutatás a homogenizálás
hiperdemokratikus gesztusával élt: a katalógusban ábécérendben követték egy¬
mást a színházi intézményrendszer különböző méretű és hátterű szereplői, ami
a felületes szemlélő számára azt is sugallhatja, mintha bárhol bármilyen program
megvalósításának egyforma realitása volna. Miközben a valóságban az adott
intézmény profilja nyilvánvalóan erősen befolyásolja, hogy hol, mikor, milyen
jellegű színházi nevelési tevékenységben érdemes gondolkodni.
A valódi pedagógiai célok kijelölése elképzelhetetlen anélkül, hogy elméleti¬
leg és történetileg reflektáltan gondolkodjunk a tanulási folyamat résztvevőiről.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy a nem formális nevelés területén működők¬
kel szemben is legyen elvárás , a gyermekség mibenlétének megértésére, értel¬
mezésére irányuló tudományos törekvések beemelése". Az a fontos, hogy
önreflektív módon kiterjedjen a figyelmünk azokra , a gyermekkorral kapcsola¬
tos nézetekre, beszédmódokra, narratívákra, amelyek a tudományos kutatás
mellett a közgondolkodást jellemzik". Mert ezen múlik, hogy a színházi neve¬
lési események tervezői és vezetői milyen előképek mentén fordulnak a résztve¬
vők felé, sikerrel kerülik-e el a leegyszerűsítő sztereotípiákból fakadó csapdákat;
ennek eredményeként pedig ideális esetben , sem alá, sem fölé nem lőnek"? az
adott célcsoportnak, azaz elérik, hogy a gyerekelöadäs „ne gügyögjön”, az ifjü¬
sági előadás pedig „ne papoljon”.
A tanulási folyamat célját és elérésének útját meghatározó oktatási stratégiák
lehetnek célközpontúak (pl. információátadás, fogalomtanítás, készségfejlesztés,
felfedeztetés),?? illetve szabályozáselméletiek (pl. nyílt oktatás, programozott
oktatás, adaptív oktatás, játékosítás).? Ezekből vezethetők le azután az oktatás¬
szervezés módjai, aminek alaptípusai a frontális munka, az egyéni munka, a
párban folyó munka és a csoportmunka. Alkalmazásuk számos tényező függvé¬
nye lehet: , A szervezési módok melletti döntést az elérendő nevelési-oktatási
célok, a tananyag jellege, a tanulók sajátosságai, illetve az ezekről való ismere¬
teink, a rendelkezésre álló idő, az oktatás körülményei, a kész vagy megterem¬
tendő segédletek köre, az aktuális tanár-tanuló viszony, a pedagógus felkészült¬
sége, az érintettek (tanár és tanulók) aktuális testi-lelki állapota befolyásolja."
21 Golnhofer Erzsébet — Szabolcs Éva: Gyermekkor: nézőpontok, narratívák, Budapest, Eötvös,
2005, 10-11.
22 Falus-Szücs (szerk.): A didaktika kézikönyve, 490.
23 Uo., 498.
24 Uo., 537-538.
« 48 +