Oldal 120 [120]
OCR
118 / KŐMÜVES SÁNDOR definícióinak sokszínűsége (Jones 2013) éppen abból adódik, hogy mely feltételeket tekintjük a terminális szedálás lényegi jegyeinek. Ezen jegyek feltárása teszi lehetővé számunkra, hogy megérthessük, egyesek miért gondolják a terminális szedálást a palliatív gondozás integráns részének, mások viszont miért értelmezhetik azt az eutanázia egyik formäjaként (ami ekképp szembehelyezkedik a palliativ gondozás egyik hagyományosan lényegi elemével, az életmegrövidítés tilalmával). A kifejezés lehetséges jelentéseinek megértéséhez - és ezzel együtt a jelentések által megjelölt gyakorlatok azonosíthatóságához - ismét azta módszert alkalmazzuk, hogy a témával foglalkozó szakemberek (szakirodalom, irányelvek stb.) szóhasználati sokszínűségét alapul véve megállapítjuk a terminális szedálás definícióinak felállításához használt feltételeket vagy kritériumokat. Így megrajzolhatjuk azt a mezőt, melyen belül a terminális szedálás különböző meghatározásai elhelyezkednek. Az azonos kifejezést használó személyek nem szükségszerűen ugyanarra a gyakorlatra gondolnak, amikor a terminális szedálás kifejezését használják. Az is előfordul, hogy a felek ugyanarra a gyakorlatra gondolnak, ám különböző kifejezéssel utalnak rá. A szedálás klinikai formái A szedálás különböző klinikai formáinak tekintjük a szedálás mélységét jelző enyhe, mérsékelt, illetve mély szedálást, valamint a szedálás időtartamára utaló folyamatos és időszakos (intermittáló) szedálást. Szintén orvosszakmai ismereten alapszik az elsődleges és amásodlagos szedálás megkülönböztetése. Az elsődleges szedálás esetében a gyógyszeralkalmazás elsődleges célja a szedált állapot elérése, másodlagos szedálás esetében a szedált állapot a gyógyszer mellékhatásának, másodlagos farmakológiai hatásnak tekintendő.
