Oldal 80 [80]
OCR
78 / NEMESLÁSZLÓ hogy a keresztény hagyomány is csak a halála után avat boldoggá vagy szentté egy-egy példás életet élő embert, lévén az élete egésze kerül ilyenkor megítélés tárgyává. Erkölcsi szempontok az élet végén Az eutanáziával kapcsolatos mai társadalmi viták, ahogy a legtöbb más etikai diskurzus is, azt sugallják, hogy elegendő a választási lehetőségek jogi biztosítása, és ezáltal megoldódnak az etikai problémák, hiszen mindenki a saját belátása, meglévő preferenciái és felismert érdekei szerint tud majd dönteni. Ez a megközelítés azt is maga után vonja, hogy az etikusnak leginkább a jogi lehetőségek biztosítása a feladata, s ahol ez megvalósul, ott nincs is több érdemi dolga. Mint korábban is leszögeztük, a jogi keretek biztosítása nem hogy nem old meg minden etikai dilemmát, de azok éppen akkor kerülnek elő teljes összetettségükben, amikor a választási lehetőség biztosítva van. Ha olyan országban élünk és leszünk végstádiumú rákbetegek, ahol az eutanázia legális választási lehetőség, akkor milyen elvek, megfontolások alapján hozzunk döntést a további kezelések (pl. műtétek, kemoterápia), a hospice ellátás, az orvos-asszisztált öngyilkosság vagy az eutanázia között? Az orvosi információ nem képes eldönteni a kérdést, tehát ránk marad a döntés. A lehetőséget megkaptuk a választásra, azonban a döntéshez segítséget nem kapunk. Az egyik beteg a további kezeléseket választja, a másik a palliatív kezelést vagy a hospice-t, egy harmadik pedig az eutanáziát. De vajon melyikük hoz jó döntést és mi alapján? Egy vallásos elköteleződésű ember számára talán könnyebbnek tűnik a döntés, sőt alkalma lesz megvitatni ezt a felekezetének megfelelő vallási vezetővel, pappal, lelkésszel, akitől lelki támogatást kap. A keresztény és más vallási hagyományok kidolgozott, ha nem is egyértelmű szempontokat képviselnek az élet lezárásához. De mi lesz azokkal, akik nem vallásosak? Magától adódik a pszichológiai segítség, támogatás igénybe vétele. A pszichológiai tanok azonban, különösen a humanisztikus pszichológiai irányzatok, nem fogalmaznak meg egyértelmű normatív elveket a jó életre (és halálra) vonatkozóan,
