Oldal 80 [80]
78 / NEMESLÁSZLÓ
hogy a keresztény hagyomány is csak a halála után avat boldoggá
vagy szentté egy-egy példás életet élő embert, lévén az élete egésze
kerül ilyenkor megítélés tárgyává.
Erkölcsi szempontok az élet végén
Az eutanáziával kapcsolatos mai társadalmi viták, ahogy a legtöbb
más etikai diskurzus is, azt sugallják, hogy elegendő a választási le¬
hetőségek jogi biztosítása, és ezáltal megoldódnak az etikai problémák,
hiszen mindenki a saját belátása, meglévő preferenciái és felismert
érdekei szerint tud majd dönteni. Ez a megközelítés azt is maga után
vonja, hogy az etikusnak leginkább a jogi lehetőségek biztosítása a
feladata, s ahol ez megvalósul, ott nincs is több érdemi dolga. Mint
korábban is leszögeztük, a jogi keretek biztosítása nem hogy nem old
meg minden etikai dilemmát, de azok éppen akkor kerülnek elő
teljes összetettségükben, amikor a választási lehetőség biztosítva van.
Ha olyan országban élünk és leszünk végstádiumú rákbetegek, ahol
az eutanázia legális választási lehetőség, akkor milyen elvek, megfon¬
tolások alapján hozzunk döntést a további kezelések (pl. műtétek,
kemoterápia), a hospice ellátás, az orvos-asszisztált öngyilkosság vagy
az eutanázia között? Az orvosi információ nem képes eldönteni a
kérdést, tehát ránk marad a döntés. A lehetőséget megkaptuk a vá¬
lasztásra, azonban a döntéshez segítséget nem kapunk. Az egyik be¬
teg a további kezeléseket választja, a másik a palliatív kezelést vagy a
hospice-t, egy harmadik pedig az eutanáziát. De vajon melyikük hoz
jó döntést és mi alapján?
Egy vallásos elköteleződésű ember számára talán könnyebbnek
tűnik a döntés, sőt alkalma lesz megvitatni ezt a felekezetének meg¬
felelő vallási vezetővel, pappal, lelkésszel, akitől lelki támogatást kap.
A keresztény és más vallási hagyományok kidolgozott, ha nem is
egyértelmű szempontokat képviselnek az élet lezárásához. De mi lesz
azokkal, akik nem vallásosak? Magától adódik a pszichológiai segít¬
ség, támogatás igénybe vétele. A pszichológiai tanok azonban, külö¬
nösen a humanisztikus pszichológiai irányzatok, nem fogalmaznak
meg egyértelmű normatív elveket a jó életre (és halálra) vonatkozóan,