Page 26 [26]
OCR
24 / 2. A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA... felügyeleti lehetőségek miatt feltételezték, hogy ezeken a helyeken könnyebben kibontakozhatnak a gyönyör élvezeti móduszait perverzióként megkonstruált szexuális másságok, amelyek paradoxnak tűnő módon a hatalom éltetőiként is szolgáltak. Ezért hangsúlyozza Foucault, hogy a gyönyör és a hatalom voltaképpen egymást kergetve erősítik fel egymást. A normalizáció során kijelölt normális társadalmi struktúra életben tartásának alapfeltétele az abnormális univerzummal szemben konstruált , ördögűző" önigazolás. Foucault-nak a szexualitás archeológiája által feltárt hatalomértelmezése számunkra tehát azért különösen fontos, mert rámutat, hogy összességében téves az a koncepció, mely a modern ipari társadalmak represszív attitűdjét, szemérmes, tabuizáló hallgatásként állítja be. A hatalom saját érdekéből hozzájárult a szexuális patológiák genealógiájához. Érdeke tehát nem a , szexuális perverziók" eltüntetése, hanem folytonos aktuálissá tétele volt. A XX. század pszichoanalitikus mozgalma bizonyos tekintetben mégis fordulatot hozott a maszturbáció patologizáló narratívájában. Többek között Sigmund Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete is hozzájárult az önkielégítés demedikalizációjához annak szorgalmazása által, hogy az orvosi diszkurzív kereteket, vagyis a szomatizációt egy integratívabb, pszichologizáló nyelvi eszköztár vegye át. Ennek részeként a maszturbáció igen fontos eszközként jelenik meg, amely Freud értelmezésében a felnőtté válás során elősegíti a reprodukciós célok interiorizációját (belsővé tételét), végső soron pedig a pszichoszexuális fejlődés révén hozzájárul a heteroszexualitás normalizációjához is. A demedikalizáció zárófejezetei között tartják számon Alfred Kinsley két kötetét is, amelyek az 1950-es években szembementek Freud azon tézisével, miszerint az önkielégítés felnőttkori előfordulása a szexuális fejlődés befejeztével megszűnik. Szegedi kiemeli, hogy a maszturbációt medikalizáló narratíváknak végérvényesen csak a hetvenes évek ellenkulturális mozgalmai vetettek véget azáltal, hogy , leszbikus és meleg, illetve feminista szerzők politikai üggyé tették az önkielégítést, ami különféle (kiváltképp a klitorális) orgazmusok és az élvezet felszabadításáról szólt. A saját magamnak ajándékba adott élvezet, a bűntudat nélküli, a nyilvánosság által is elfogadott orgazmus az autonóm politikai szubjektum szinonimájává vált" (Szegedi 2016, 36).
