Oldal 82 [82]
80 e A nagy háborútól a nagy válságig
már nem a fronton, legalább pénzük, értékeik feláldozása révén. Szimboli¬
kus jelentőségű volt az is, hogy a legelső aláíró valamennyi kibocsátásnál az
uralkodó volt. I. Ferenc József, majd halála után IV. Károly mindig jelentős
összegű jegyzésekkel indította meg az aláírási időszakot.
Az első hadikölcsön kibocsátása országra szóló esemény volt, amelyet
már hetekkel korábban bejelentett a sajtó, és minden számottevő személyi¬
ség megszólalt az ügyben; később már - a dolog természetéből következően
- megszokott eseménnyé vált. Míg az első alkalommal egyetlen hét is elegen¬
dő volt a várakozásokat messze felülmúló összegű jegyzésekhez, a háborús
lelkesedés és a hazafias fellángolás lankadásával egyre hosszabbra nyúlt az
újabb kibocsátások jegyzési időszaka. A hadikölcsönkötvények végül nem
váltották be a befektetők reményeit. Az előrehaladó infláció az eleinte magas¬
nak tűnő kamatozást felemésztette, és a kötvények a háború után értéktelen
papírdarabbá váltak. Egyes családok számára ez a megtakarításaik teljes el¬
vesztését jelentette. A hadikölcsönöket a kormány a világháború után sem
valorizálta, nem kompenzálta a kötvénytulajdonosokat az infláció miatti sú¬
lyos veszteségeikért.
Az Osztrák-Magyar Bank kölcsönei
Az Osztrák-Magyar Monarchia közös jegybankja már a háború első napja¬
iban arra kényszerült, hogy hiteleket nyújtson az osztrák és a magyar kor¬
mánynak, holott ez akkor még törvényesen nem volt megengedett. A jegy¬
bank alapszabályzata tiltotta ugyanis a kormányoknak való kölcsönzést.?
A világháború alatt a jegybank összesen 9,9 milliárd koronát hitelezett a ma¬
gyar kincstárnak."
Miután a korábban rendszeresen igénybe vett külföldi pénzpiacok elzár¬
kóztak a hitelnyújtástól, és a hazai nagybankok sem tudtak elegendő forrást
biztosítani, egyedül az Osztrák-Magyar Bankhoz fordulhatott a kincstár, bár
nyilvánvaló volt, hogy ezzel igen kockázatos útra lép. Ekkor azonban még
tartott a háború rövid tartamába vetett hit, ezért a jegybank igénybevételéből
eredő pénzügyi rizikót minimálisra értékelték. Az 1912. évi LXIII. tc. adta
meg a törvényes felhatalmazást, melynek 16. paragrafusa engedélyezte, hogy
háború idején, sőt háborús katonai készülődés esetén is akormány rendkívü¬
li intézkedéseket tehessen, és eltérhessen a törvényes előírásoktól , a jegybank
ügyvitele tekintetében". A 17. § pedig lehetővé tette, hogy a kormány a katonai
kiadások fedezésére hitelt vehessen igénybe. Ez a két paragrafus biztosított
» OeNB BHA I/4/b. A Fétanacs 609. ülésének jegyzőkönyve, 1914. július 31.
3 — Popovics 1926: 66.