Oldal 96 [96]
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ
A két idézett irodalmár a portugál líra vitalizmusnak (vitalismo) nevezett,
neoromantikus irányzatára utal, ami nemcsak Barros lírájának jellemző vonu¬
lata, hanem a XX. első évtizedének meghatározója is volt, hogy aztán más,
szintén a neoromantika körébe tartozó áramlatok (saudosismo, lusitanismo)
vegyék át a helyét, nyomot hagyva Barros életművén is.?" (További két, az At¬
lántida-ban publikált költemény fordítását Id. IX.3. mellékletben.)
Korai irodalmi alkotásai még kamaszkorában születtek, első verseskötetei,
a Versos (Versek) 1897-ben, az Algas (Algák) 1899-ben és a Pomar dos Sonhos
(Álmok kertje) 1900-ban jelent meg. 1960-ban pedig, halála előtt nem sokkal,
utolsó, saját maga által összeállított könyvében két korábbi, az 1920-30-as
években született drámai költeményét, az Anteu (Anteusz) és a Sísifo (Sziszü¬
phosz) címűt adta ki. Az antikvitás kulturális öröksége állandó ihletforrás volt
számára, ahogyan a nagy portugál klasszikus eposzköltő, Luis de Camöes
maradt örök mestere. Itt nem térünk ki Barros életművének esztétikai vagy
részletes irodalomtörténeti elemzésére, csupán annyit jegyezünk meg, hogy
az 1943-as, Vida vitoriosa (Győzelmes élet) című válogatás addigi költői élet¬
művének keresztmetszetét adja, és lírai munkásságának további alakulását
dokumentálja az utolsó verseiből összeállított, Eterno mar (Örök tenger) című
posztumusz kötet, 1967-ből." A Seara Nova 1944-ben egy bizonyos Jorge de
Miramar verseskötetét publikálta, Rosarika e Outros Amores (Rosarika és más
szerelemek) címmel, ennek szerzője szintén Barros volt, aki néha a Joáo-Gab¬
riel da Gándara írói álnevet is használta.
Bár a modernisták, élükön Fernando Pessoa-val, nem sokra becsülték Bar¬
ros költészetét," egyéb elismerés bőven jutott neki pedagógiai, művészi és
közéleti tevékenységéért egyaránt." 1913-ban lett a Lisszaboni Tudományos
Akadémia (Academia das Ciéncias de Lisboa) levelező, 1917-től rendes tagja.
1919-ben és 1920-ban a tudományos és művészeti élet kiválóságainak járó
Szent Jakab-rend (Ordem de Sado Tiago da Espada) tiszti keresztjével, majd
nagykeresztjével jutalmazták, a portugál irodalom terén kifejtett jelentős te¬
vékenységéért és a luzo-brazil közeledést elősegítő munkájáért. Brazil részről
mindezért szintén számos elismerésben volt része, legrangosabb kitüntetése
25 Az irányzatról és főbb képviselőiről bővebben ld. L. L. MIRANDA (2014) i.m. 17-19.
276 Az említett kötetek megjelenése: Versos, Figueira da Foz, 1897.; Vida vitoriosa, Lisboa,
Bertrand, 1943.; Anteu Sisifo: Poemas dramaticos, Lisboa, Livros do Brasil, 1960.; Eterno mar:
ultimos versos, Lisboa, Of. Graf. Manuel A. Pacheco, 1967.
277 Pessoa 1913-ban lesújtó kritikát ír róla, Algumas consideracőes sobre a obra do Sr. Joao
de Barros cimmel a Teatro — Jornal dArte november 29-i számában. Ld. J. BARRETO (2016)
i.m. 652.
278 Az adatokat ld. BARROS (1962) i.m. kronolégia.