Page 86 [86]
OCR
Ill. KET SZERKESZTO: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGALMODO Ochéa, Jaime Baptista), ahogy a katonai diktatura fokozatosan egyre inkäbb konzervativ iranyba fordult Oscar Carmona (1896-1951) és Joao José Sinel de Cordes (1867-1930) tábornokok befolyása alatt, a titkos társaságok egyre nehezebb körülmények közé kényszerültek. A Szabadkőműves Palota 1929 májusa és 1930 márciusa között bezárta kapuit a további atrocitások elkerülése érdekében. A hatóságok 1930-ban ugyan engedélyezték az újranyitását, de csakis azzal a feltétellel, hogy tízfősnél nagyobb rendezvényeket nem tartanak ott, és az épületben egyszerre 20-nál többen nem tartózkodnak. Ezek az előírások ellehetetlenítették a szervezet céljaihoz méltó, normális működést, a taglétszám pedig visszaesett. 1935-37-ben — már a salazari diktatúra idején — a titkos társaságok működését törvényekkel is akadályozták, végül betiltották." Mellesleg az intézkedések hatására a modernista költő, Fernando Pessoa nagy, tőle szokatlanul politikus újságcikkben állt ki a megtámadott szabadkőművesek mellett. Ez részéről végleges és nyilvános szakítását jelentett a salazari Uj Allammal.?°° Nemcsak az apa, Marinha Grande vikomtja, de a fit, maga Joao de Barros is szabadkőműves volt, 1910 óta, mint a lisszaboni Solidariedade páholy tagja. A Joáo de Deus szimbolikus nevet használta, a költő iránti tiszteletből. Folyóirata, a Revista Atlántida azonban direkt módon sosem foglalkozott a titkos társaságok témakörével vagy szerzőinek esetleges szabadkőműves kötődésével. Pedig egyszer még a legmagasabb méltóság, Sebastiáo de Magalháes Lima (1850-1928), a Grande Oriente Lusitano nagymestere (1907-1928) is megszólalt a lapban." Igaz, nem ebben a minőségében, hanem mint ismert portugál író és tekintélyes luzo-brazil, sőt pánluzitán elkötelezettségű személyiség. 235 Az adatokat v.6. VENTURA i.m. 13.; ezzel kapcsolatban OLIVEIRA MARQUES (1998) i.m. 50-55. hivatkozik az 1935. május 21-i 1901. számú és az 1937. február 18. 1950. számú törvényre. 236 Bővebben ld. José BARRETO: Posfácio a Fernando Pessoa, in José BARRETO (szerk.): Associacées Secretas e outros escritos, Lisboa, Atica, 2011, 239-288. és SZILAGYI Agnes Judit: Pessoa ällam-älma, in: u.6. (2009) i.m. 87-95. 237 Carta ao Dr. Bettencourt Rodrigues, por Magalhäes Lima, Atläntida, no. 22. (1917. augusztus), 844-847. A http://ric.slhi.pt/ adatbäzis ezt az iräst Jaime de Magalhäes Limänak (1859-1936) tulajdonitja, azonban a level szövegeböl kiderül, hogy a Braziliäban született (845. o.) idősebb testvér, Sebastiáo írta. Öccse, Jaime, a neves filozófus, vegetáriánus életmód-reformer, aki kettőjük közül többet publikált az Atlántida-ban a család áttelepülése után, már Portugáliában jött a világra, tehát nem ő az írás szerzője.
