Oldal 94 [94]
OCR
92 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL nem téveszthettem szem elől a sibe etnikus nacionalizmus vizsgálatakor: az emlékezés igényének meglétére és az emlékezet alapján alkotott múltképek képlékenységére. 1.2. Az emlékezet a nemzeti egységhez vezető út útvesztőjében Az ősök emlékezetben tartásának jelentősége éppen a fenti példán keresztül bemutatott képlékenység miatt fontos a számomra. Hiszen a sibe etnikus nacionalizmus megértése szempontjából nem az ősökről és általuk a múltról őrzött tudás objektív valósága a lényeg. Sokkal inkább az, hogy ez a képlékeny tudás hogyan szolgálja a társadalmi hovatartozás-tudatot alakító, egymás ellen feszülő érdekeket. Az egyik oldalon ott áll ugyanis akommunista ideológiai-politikai hatalom, amelynek legfőbb célkitűzése — a kínai nemzeti egység megvalósítása — voltaképpen nem más, mint kísérlet a Kína határain belül élő etnikumok emlékezete feletti uralom kiterjesztésére; egy olyan , időtlen nemzeti kultúra" (Perdue 1998: 255) képzetén alakuló közösség megteremtésére, amelyben Kína nemzeti kisebbségei — a Mandzsu Birodalomtól megörökölt határokon belül végbemenő kulturális asszimilációra való hivatkozással — elsősorban és , joggal" kínai kisebbségként definiálhatók. E tekintetben a nemzeti kisebbségek etnikus hovatartozásának kérdése mindig is csupán másodlagos volt — és ez még annak ellenére is így van, hogy a kommunista párt hatalomra jutásakor egy új, egyesített, soknemzetiségű állam kiépítését hirdette meg. Mert bár mindez elviekben egyenlő jogokkal ruházta fel Kína nemzeti kisebbségeit, a kínai nemzet etnikumok feletti elgondolása sokkal inkább felülírta lés felülírja) az etnicitást, mintsem támogatta lés támogatja) azt. Már csak azért is, mert azokon az elképzeléseken belül, amelyek a kínai nemzetet az etnikumok kultúrájának mozaikjaként festették lés festik) le, a normát mindvégig a han kínai kultúra jelentette lés jelenti) (vö. Gladney 1988: 98]. Ezzel szemben, a másik oldalon ott állnak a nemzetépítés folyamatába közvetlen módon be nem vont individuumok, jelen esetben a sibék családjai, nemzetségei, akik számára az elsődleges norma a nemzedékről nemzedékre átadandó tudás maradt, amely ezer szálon fűződött az ősök emlékezetben tartásához. Mi mást is jelentene az a tény, hogy sok, hivatalosan hannak vagy mandzsunak kategorizált mandzsúriai sibe már a Nagy Proletár Kulturális Forradalom előtt benyújtotta kérelmét a , sibévé" nyilvánítására, ha nem azt, hogy létezett valamiféle , időtálló" sibe identitás? Ráadásul bármekkora pusztítást is végzett a Nagy Proletár Kulturális Forradalom, annak elmúltával, az új politikai vezetők által meghirdetett , hazaszeretet" égisze alatt az ősökről megőrzött tudás újult erővel állt a sibe etnikus nacionalizmus szolgálatába: számos északkeleti sibe éppen a
