OCR
136 Nagy János Tudomásom szerint vármegyei hivatalt nem viselt ugyan, de megyei birtokosként és Esterházy Pál nádor familiárisaként - felsöbüki Nagy Istvánhoz hasonlóan — Meskó Ádám nádori ítélőmesterként vállalta el a megye diétai képviseletét 1712-ben és 1714-ben. Meskó később királyi jogügyigazgató lett, és 1721-ben bárói címet szerzett." ÖSSZEGZÉS Összességében megállapítható, hogy felsőbüki Nagy Pál hivatali és közéleti pályájában fontos ugródeszkát jelentettek az országgyűlések, különösen az 1764-65. évi. À diétäkon itélémesterként jelentôs feladatot kapott: a rendek által megfogalmazott egyes sérelemtípusok összegyűjtését és írásban való megszerkesztését. 1751-ben ő volt a jogi, 1764-ben a közpolitikai sérelmek szerkesztője. Ezen munkáján túl kiállt az egyes viták során a kormányzati célok érdekében, így például mindkét alkalommal az adóemelésért, az utóbbi alkalommal leginkább a nemesi felkelés reformja ügyében szólalt föl. Mária Terézia felsőbüki Nagy Pálra személyesen is felfigyelt, ezt bizonyítják a mindkét diétát követően neki adományozott kitüntetések. Pályájának sikerében meghatározó szerepet kapott a családjában hagyományosnak mondható feltétlen lojalitás a Habsburg-dinasztiához, továbbá az oktatás, az ügyvedi-jogäszi tudás gyakorlati kamatoztatása. A szomszédos nagybirtok igazgatásában jogi képviselőként való részvétel felsőbüki Nagy Pál esetében összefért a vármegyei szolgálattal, sőt az itt szerzett helyi kapcsolatrendszert és tapasztalatot a vármegyei apparátuson belül feltehetően jól gyümölcsöztethette. Bátyja, István szerepe — akivel párhuzamosan indult életpályája — meghatározónak tűnik különösen Pál kúriai karrierjének alakításában. Ő nemcsak egyfajta családi stratégia mentén próbálta alakítani famíliája sorsát, de közvetítőként, brókerként képviselte Sopron vármegye és az itteni helyi elit érdekeit a Habsburg Monarchia kormányzati központjában. Pál pályáján a nagybírákhoz való familiaritás nyomait alig érzékelhetjük, sokkal inkäbb egyfajta ad hoc patrönus-kliens viszony megnyilvänuläsait olvashatjuk a fennmaradt levelezesekben az egyes állások megszerzése kapcsán. Felsőbüki Nagy Pálnak a Sopron vármegyei közegből való kiemelkedése — összevetve a többi olyan kortársával, aki a vármegye vezető pozícióiból indult, és akiket m Iványi 1991: 363.; Sümeghy-Dominkovits 2007: 17.; Szemethy 2020: 264—265.