Seite 85 [85]
OCR
A kancelláriai bivatalviselés mint a siker jele 83 visszaérkezése óta romlik, és az új évet nem valószínű, hogy megéri.:5 Felsőbüki Nagy József halála, bár beteges volt, váratlanul érte kortársait, legalábbis ez derül ki a temetést celebráló Somogy Lipót beszédéből, aki megemlítette, hogy egy hónappal korábban még kérelemmel fordult az elhunythoz.?" Halála után özvegye 1000 forint nyugdíjban részesült.?7 Felsőbüki Nagy József pályafutásának, egyéni tevékenységének szakirodalmi értékelése nagyon szűkszavú. Ha említették is, akkor is inkább csak az 1795. évi őrségváltás által kinevezett tisztségviselők között, akiket mint csoportot összefoglalóan jellemeztek és nem mint egyéneket. Mályusz Elemér szerint ők a felvilágosodás által meg nem érintett, elődeik széles látókörét nem öröklő becsületes hivatalnokok voltak, az idősebb generáció reakciós tagjai, az udvar odaadó hívei, , megcsontosodott, fejlődésre, belátásra képtelen emberek."?? Domanovszky Sándor szerint az ekkor kinevezettek, ellentétben az elmozdítottakkal, színtelen, a nemzeti ügyért és alkotmányosságért ki nem álló emberek voltak." Hasonlóan vélekedett róluk Benda Kálmán is, aki szerint lojalitäsukkal kitünö egyéniségek voltak, személy szerint Nagy József pedig szorgalmas bürokrata." E jellemzések azonban vélhetően arra az előterjesztésre vezethetők vissza, amelyet nyéki Németh János királyi jogügyigazgató nyújtott be az új nádornak és amelyben az új vezetőgárda tagjainak kívánatos tulajdonságairól is szót ejtett.3" Árnyalható Mályusz Elemérnek az öregebb korosztályra való utalása is, hiszen a kinevezettek közül egyedül Végh Péter tűnt ki magasabb, a leváltottak közül pedig Berzeviczy Gergely fiatalabb korával, de a többiek, leköszönők és újak egyaránt az 1740-es és 1750-es évek szülöttjei voltak. Felsőbüki Nagy József például két évvel fiatalabb volt elődjénél, Ürményi Józsefnél. Felsőbüki Nagy József talán nem a legnevesebb személy volt a felsőbüki Nagyok családfáján, azonban ő volt az, aki legmagasabbra jutott a hivatali ranglétrán. Személynöki kinevezése egy sikeres pályafutás csúcsa volt, azonban előbb a csúcs közelébe kellett eljutni. A siker előszobája az ő esetében a Magyar Udvari Kancellária tanácsa volt. Ez olyan csomópont volt, amelyet sok sikeres közne» Domanovszky 1925: I. 468. 26 [Somogy] 1802: 4. és 8. 7 MNL OLA 79. 1. kötet 40. 2 Malyusz 1926: 222. » Domanovszky 1944: II. 181. 3° Benda 1980: 443. >» Domanovszky 1925: I. 16.
