Page 83 [83]
OCR
A kancelláriai bivatalviselés mint a siker jele 8I nem került sor, és maradt a Kancellárián." A kerületi főispánok kiválasztása során Ürményi József vetette fel a nevét, mint akit a feladatra legszívesebben javasolna, mert másoknál rátermettebb férfi, de a Kancelláriát — érvelt Ürményi — mégsem lenne szabad megfosztani alkalmas hivatalnokaitól." Felsőbüki Nagy József tanácsosi tevékenységéről az 1790-es évekből állnak rendelkezésünkre bővebb adatok. 1790 végén felterjesztést készített arról, hogy az uralkodó vizsgálja felül azon rendelkezését, hogy a megyei közgyűlések jegyzőkönyvét a Helytartótanács kérje be, mivel azokon felségsértő kijelentések is elhangozhattak.? Az 1790-I791. évi országgyűlés idején, 1790 szeptemberében részt vett azokon a tanácskozásokon, ahol a Kancellária és a Kúria magyar reprezentánsainak, a német államférfiakat megkerülve sikerült megegyezést létrehozniuk az uralkodó és a rendek között. E megállapodás nyomán kerülhetett korona a király fejére, és jöhetett létre a később sokszor idézett 1791. évi ro. torvénycikk. Az országgyűlés után felsőbüki Nagy József volt a felelőse a kiküldött állandó bizottságok közül a jogügyi bizottság kancelláriára beérkező jegyzőkönyvei feldolgozásának," és még ugyanebben az évben (tehát 1791-ben) a közjogi ügyek referense is lett, miután Pászthory Sándort fiumei kormänyzövä neveztek ki.'5 Az 1792. országgyűlés idején ugyancsak jelen lehetett a koronatanács több ülésén is, amikor a rendek felirataira válaszul adandó királyi leiratokat tárgyalták. A Kancellária részéről felsőbüki Nagy József a subsidiumot és az úrbéri kérdéseket, valamint a magyar nyelvet érintően készített resolutio-tervezeteket. Ezeken a német nyelven folytatott üléseken a napirendet és az előterjesztéseket ő olvasta fel."" 1794-ben, magyar részről másodmagával tagja volt az elfogott és Bécsbe szállított jakobinusok ügyének kivizsgálására kiküldött osztrák udvari vizsgálóbizottságnak, később pedig, a perek alatt több alkalommal kancelláriai referense volt az ügynek."7 Tudjuk, hogy azok közé tartozott, akik kétségbe vonták Martinovicsnak a szervezkedést leleplező beismerő vallomásainak valóságalapját." 19 Szäntay 2014: 1172. ™ Hajdu 1982: 182. = Malyusz 1926: 289. 5 Mälyusz 1926: 32-37. 4 Mälyusz 1926: 482. 5 Mälyusz 1926: 711. Mälyusz 1926: 524-525. és 542. 7 Benda (szerk.) 1952: 9. és 84. 8 Benda (szerk.) 1952: 281.
