Oldal 71 [71]
A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban 69
pedig a lombardiai alkirály kamarai előadó tanácsosaként szolgált.
1822-ben a galíciai kormányszék alelnöke, 1825-ben az udvari ka¬
mara alelnöke, gróf és magyar udvari kancellár lett."
Jól látható, hogy a példák azt a kritikát nem támasztják alá, mi¬
szerint az apák a kevésbé jó képességű, a jogszolgáltatásban vagy
a hivatali életben tapasztalatlan vagy erre alkalmatlan gyermekük
jövőjét szerették volna biztosítani befolyásuk latba vetésével, hiszen
Biró János, Nedeczky András és Battha Bálint is vezető hivatalt töltött
be a vármegyénél, míg Reviczky Ádám kormányhivatali és katonai
tapasztalatokkal rendelkezett. Csak Almásy Pálról és Biró Jánosról
mondhatjuk el, hogy ők nem jutottak magasabb állásba annál, mint
amit rájuk hagyott az apjuk — igaz, Almásy esetében ez igen komoly
feladat lett volna a rendi keretek között. Viszont Battha Bálint,
Nedeczky András és Reviczky Ádám is túlszárnyalta az apját, és az
utóbbi két tisztviselő ki is lépett a bírósági szervezet rendszeréből,
és a korabeli viszonyok között magasabb presztízsű kormányszervek
szolgálatába állt. Reviczky fényes karrierjét nyilvánvalóan inkább
atipikusnak érdemes tekintenünk a korszak átlagos jómódú birtokos
köznemeseinek hivatali pályafutásához képest.
A későbbi kutatások feladata lesz pontosan meghatározni azt,
hogy a késő rendi korszakban a Királyi Kúriára kinevezett összes
bíró közül hányan köszönhették állásukat apjuk beavatkozásának
is. Egy további kutatási iránynak tekinthető az, hogy az egyes kirá¬
lyi kúriai bírók hogyan próbálták támogatni a tágabb rokonságuk
országos hivatali pozícióhoz jutását. Azonban az eddigiek alapján
azt már leszögezhetjük, hogy a Királyi Kúrián belül is találunk
példát arra, hogy az apák törekedtek a hivatali állásukat a fiaikra
örökíteni. Felsőbüki Nagy József hivatali pályafutására is az jellemző
leginkább, ami a fent bemutatott példák nagy részére: annak ellenére,
hogy esetében is feltételezhetjük vagy az apja közbenjárását, vagy az
apja kúriai szolgálatának figyelembevételét, a fiú jelentős mértékben
túlszárnyalta apja karrierjét, és a korszak egyik nagy presztízzsel
járó, bizalmi állásába jutott utolsó éveiben.
»° Almanach 1863: 314.