Oldal 64 [64]
OCR
62 Sebők Richard nek. 1888. február 6-án elnyerte az országbírói méltóságot, melyet 1893. november 19-én bekövetkezett haláláig viselt." A fentiek összefoglalásaként megállapítható, hogy a felsőbüki Nagy Pál pályafutásával azonos mintázatot mutató hét kúriai bíró döntő többsége (hat fő) a vármegyénél kezdte hivatali pályafutását, és e megállapítás alól csupán Almásy János kivétel. A hét vizsgált személyből öten (Bartal György, Beöthy Imre, Platthy Mihály, Széll Imre és Szögyény(-Marich) László) a , vármegyei kancellárián", azaz a jegyzői hivatal valamely alsóbb pozíciójában kezdte vármegyei szolgálatát, majd az aljegyzői tisztségből lépett elő főjegyzőnek — ketten pedig (első) alispánnak is: Bartal György és Platthy Mihály. Fontos részletnek tűnik, főként a 19. század első felében, hogy a tiszteletbeli vármegyei hivatalok viselése is beleszámíthatott a munkatapasztalat időtartamába, hiszen Szögyény(-Marich) László karrierjének első állomásai kivétel nélkül tiszteletbeli megbízatások voltak. Három bíró, Majláth György, Szögyény(-Marich) László és Beöthy Imre viszont nem vármegyei tisztségből, hanem országos kormányszéktől pályázott sikeresen a Királyi Tábla valamely állásába. A Királyi Kúrián végbement hivatalviselésről elmondható, hogy a nádori/ helytartói ítélőmesteri tisztséget követően a csoport tagjai fele-fele arányban léptek fel a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökei közé vagy hagyták el a Királyi Kúria szervezetét. Almásy János, Beöthy Imre, Nagy Pál és Széll Imre a hétszemélyes táblai köznemes ülnöki pozíciójukban fejezték be kúriai pályafutásukat, míg Bartal György, Platthy Mihály és Szögyény(-Marich) László a Kancellária köznemes tanácsosaként álltak további alkalmazásba. Egyedül Majláth György került a Királyi Jogügyigazgatóságra, ahol a jogügyigazgató székét foglalta el, de hétévnyi szolgálat után az ő pályája is a Kancellária köznemes tanácsosai között folytatódott. Ahogy Nagy István, úgy Nagy Pál csoportjában is találhatunk két bírót, akinek karrierje fényesebb a többiekénél. Az egyik Majláth György, aki személynök és Tolna vármegye köznemes főispánja lett, míg a másik Szögyény(-Marich) László, aki már a vizsgált korszak időhatárán túl nyerte el a tárnokmesteri, majd az országbírói méltóságot. A fent említett kúriai bírók — akik felsőbüki Nagy Pálhoz hasonlóan, személynöki ítélőmesteri állásból nádori/helytartói protonotáriusi pozícióba léptek előre a hivatali előmenetelük során — döntő többsége a , vármegyei kancellária" valamely jegyzői állásában kezdték páso — Vasárnapi Újság 1893. november 26. 48: 801-802; Fallenbiichl 1988: 140; Jónás 2002a: 210-211; Pälmäny 2011: 702-703.
