Oldal 46 [46]
OCR
44 Szemethy Tamds oldalágon öröklődő iratban meg is említett/meg is említettek, így valószínűleg ezt interpretálhatta ki nem hirdetett bárói diplomaként Farkas Sándor. Leszögezhetjük tehát, hogy a felsőbüki Nagy család nem rendelkezett főnemesi címmel. Ezt megerősíti ez eddig leírtakon túl az is, hogy a felsőbüki Nagy István mellett szintén jelentős jutalomban részesülő Szluha Ferenc az elhúzódó eljárás mellett is az 1723-ban lezárult országgyűlés után 1726-ra kieszközölte az udvarnál bárói diplomája kiállítását.""5 Farkas Sándor szerint felsőbüki Nagy István Sigray Józseffel együtt nyerte a bárói címet, akiről tudjuk, hogy már 1724-ben főnemesi címet nyert," tehát ha ebben igaza volt, akkor felsőbüki Nagy Istvánnak még legalább 13 éve lett volna 1737-ben bekövetkezett haláláig, hogy kihirdettesse bárói diplomáját.""7 Valószínűtlen, hogy kezében egy ilyen irattal ezt sem a vármegyében, sem pedig a Királyi Könyvekbe való bevezetés kapcsán a Kancellárián nem kezdeményezte. Beszédes az is, hogy leszármazottjai sem használtak semmilyen főnemesi címet sem, és úgy tűnik, hogy gyermekei apjuk esetlegesen ki nem hirdetett bárói diplomáját sem kísérelték meg átíratni saját nevükre. KONKLÚZIÓ Ha főnemesi rangemelésben vélhetően nem is részesítette a családot a Habsburg uralkodó, felsőbüki Nagy István udvarnak tett szolgálatát jó ideig nem felejtették el Bécsben. Ismert például, hogy 1745-ben, amikor felsőbüki Nagy István unokaöcsének, Istvánnak az Udvari Kamarához való felvételét tárgyalták, a két jelölt közül, Brunszvik Antallal szemben, akit új nemesnek tartottak, felsőbüki Nagy István rokona mellett döntöttek, az indoklásban pedig külön kiemelték, hogy a család régebbi eredetű nemesi címmel rendelkezik, és hűen szolgálta a bécsi udvart." Brunszvik Antal eltérő felemelkedési stratégiát követett, mint a felsőbüki Nagyok. Antal apja, Mihály galgóci postamester volt,""9 15 MNL OL A 57 MKL LR 35. 439-446. Bárói címének már 1724-ben lehetett Bécsben nyoma. Vö.: von Frank 1974: V. 85.; ÖStA AVA Hofadelsakten. Szluha Ferenc: Intimatio, 1724. június 13. Vö.: Szluha 2002: 347. 16 MNL OL A 57 MKL LR 34. 551-562. 107 Heckenast 2005: 297. 18 Kökenyesi 2021: 256. :9 Väsärhelyi-Szluha 2005-2013: II. 286.
