Page 312 [312]
OCR
bővítését jelenti a fantázia segítségével, hogy segítse az értelmezést. Megtartja a bibliai jelentést, de lehetővé teszi a sajátos, kreatív megközelítést is, melyen keresztül sajátos jelentést is kaphatnak a szövegek. Ez az írói kreativitás a befogadót is értelmezésre ösztönzi. A harmadik a perspektivikus elidegenítés. Itt a perspektíva- vagy nyelvi törésen keresztül új megvilágításba kerül a bibliai szöveg, ezáltal többletjelentés, további jelentésréteg jön létre, és ez egyfajta feszültséget kelt. Sokszor egy mellékszereplő nézőpontján keresztül mutatja be a szerző a bibliai történetet, és így hoz létre feszültséget. A befogadó az apró mozaikokból, amelyek meg-megjelennek a mellékszereplő nézőpontjából bemutatott történetben, össze tudja rakni az eredeti bibliai történetet is. Ennek a recepciónak az érdeme, hogy a szokatlan perspektívából más megvilágításba kerül a bibliai szöveg, és ezáltal az olvasó rálátása is szélesebb körű lesz. A negyedik a nyelvi elidegenítés, amely a sajátos megfogalmazáson, a szokatlan képeken és a szokatlan mondat-, szövegszerkesztésen (ilyen például az archaikus kifejezések használata) keresztül működik. Ez feszültségben áll a hétköznapi nyelvvel, és ez a kontraszt szintén új megvilágításba helyezi a bibliai szöveget. A modernség irodalma szívesen él ezzel az eszközzel. Az ötödik típus az értelmezés, amely szinte mindig az előző típusokkal ötvözve jelenik meg, és az ellentét, a hangsúlyeltolódás vagy újraértelmezés eszközével él. Az újraértelmezés megcélozhatja a bibliai történet idejét vagy a jelent is, de a mondanivaló mindenképpen a költő, író tapasztalatain, illetve világlátásán átszűrődve jut el a befogadóhoz. A hatodik az aktualizálás, amelynek során a szerző áthelyez egy ismert bibliai történetet, személyt a saját jelenébe. Az alapvető események, szereplői vonások ugyanazok maradnak, de a szerző korába, annak társadalmi összefüggéseibe helyezve jelennek meg. (Például a Jézusról szóló regények közül azok, amelyek ebbe a típusba tartoznak, arról szólnak, hogy ha Jézus ma megszületne, hogyan nézne ki, hogyan viselkedne, milyen közösségek vennék körül, stb.) Végül az utolsó típus, a hetedik a szabad asszociáció, ahol a szerző a bibliai alakokat, motívumokat szabadon használja fel, azok csupán kiindulópontot jelentenek a mondanivaló megfogalmazásában. A Biblia tulajdonképpen a szabad asszociáción keresztül jelenik meg." Ezeket a módszereket a hitoktatás során is fel lehet használni — az első kettőt valószínűleg mindenki alkalmazza, amikor összefoglalja az adott bibliai történetet, vagy esetleg ki is színezi azt, főleg akkor, amikor az óvodás vagy kisiskolás korosztály figyelmét kell megragadni. De az egyes bibliai történetek szinte maguktól 6 LANGENHORST 2009, 237-241. O.
