Page 281 [281]
OCR
tud beépíteni, és melyeket nem. A megfigyelés szerint a közösség elzárkózik a plauzibilitási struktúrájukba nem illeszkedő új tudásanyag befogadásától.? A differenciációs megközelítésből az inkonzisztencia lehet a vallási kultúra másik jellemzője, hiszen a szervezetet alkotó tagság nagy része nincs alkalmazotti jogviszonyban, önkéntes alapon van jelen, ezért nem várható el, hogy mindenben azonosulni tudjon a vezetők által képviselt kultúrával. A vallási közösségekre is jellemző a szubkultúrák jelenléte, amelyek tagjai alapvető kérdésekben egyetértenek, másokban nem. A differenciációs szemlélet relevanciáját igazolja az a tény is, hogy a vezetők inkonzisztens megnyilvánulásai vallási közegben fokozottan képesek aláásni és pusztítani a kultúrát, akkor is, ha a szervezet alapító „höseröl” van szó. Ettől a ponttól kezdve egy vallási közösség is fragmentálódhat, a tagok szerepe felerősödhet, a nézetek sokfélesége és rendezetlensége határozhatja meg a kultúrát, ami a harmadik megközelítés alkalmazhatóságát igazolja vallásos közegben. Ez utóbbi két modell rámutat a kultúra mint szervezeti tudás lebontásának lehetőségére is. A szerző vallási kultúraváltással kapcsolatos kutatásai alapján megállapítható, hogy amikor az alapító hitelessége megkérdőjeleződik, a negatív tapasztalatok szembesítik a közösséget a problémamegoldó készségek elavultságával, a csalódás megnyitja az ajtót a kultúraváltás előtt, ami a szervezeti tanulás új perspektíváját hozhatja el.?é A tanulás már nem az előző generációk felhalmozott kollektív tudásának öntudatlan átörökítését jelenti, hanem a folyamat tudatossá és irányítottá válik. Meyerson és Martin modellelemzéséből és saját kutatásból" leszűrt megfigyelések alapján azt feltételezhetjük, hogy a három megközelítés integrálása közelítheti meg a legjobban a vallási kultúra jellegzetességeit. A vallási kultúra sok mindenben hasonlít a vállalati kultúrához, de vannak sajátos vonásai is. Kezdeti stádiumban (integrációs szakasz) egy vallási szervezet az alapítók által közvetített kultúrát kérdések nélkül építi be, ami konzisztens, egységes képet mutat. A tudás úgy megy át az alapítóktól a követők felé, mint a tápanyag az anya szervezetéből a magzatba, köldökzsinóron keresztül, különösebb szűrők és gátak nélkül. Később a domináns kultúra több ok miatt differenciálódik (tagság létszáma és összetétele változik, külső és belső kihívásokra adott, nem mindenki által elfogadott válaszok), szubkultúrák jelennek meg, amelyek egymással akár ellenétben is a domináns kultúra egyes értékeit kiegészítik vagy megkérdőjelezik. Amikor egy vagy több szervezeti szubkultúra szembekerül 25 TOMKA 2012, 31—32. O. 26 Ősz-FARKAS 2023. ” Uo. 25 A szubkultúra — többségi kultúra dichotómiájának kritikai szempontú értelmezéseinek vizsgálata nem fér bele a jelen tanulmány kereteibe. Szubkultúra-elméletekről bővebben lásd BARABÁS 2023.
