Seite 243 [243]
OCR
Miért nem elegendő a hallásukban akadályozottaknak csak olvasni a Bibliát? Az alapvető iskolázottság révén a halláskorlátozottaknak grafikus és vizuális úton-módon is birtokába kerülhet a Szentírás üzenete, amelyet olyanként akár formálisan" követni tudnak, azt meg tudják érteni és képesek értelmezni. Amellett azonban, hogy az anyanyelvi szintű jelnyelvi kommunikáció során természetes segítséget jelenthet a Biblia írott szövegének ismerete és nyomon követése a hallásukban akadályozottaknak, vagyis annak a segítségével is dekódolhatják a Szentírás tartalmi üzenetét," a biblikus mondanivaló kommunikációjában nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelnyelvmegértés és az írott, illetőleg ahangzó nyelvmegértés közötti markáns különbséget. Az utóbbiakhoz viszonyítva neurolingvisztikai szempontból — tudományosan igazoltan — más a jelnyelv fonológiai kódolása és eltérő a jelnyelv lexikai, valamint mondatprodukciója. A hangzó nyelvek és a jelnyelvek közötti modalitásbeli különbségek befolyással bírnak a jelnyelv megértését biztosító idegrendszeri működésre, vagyis — szaknyelven -— eltérő a szublexikális fonológiai struktúrák percepciója. A jelnyelvekben fontos szerepük van a kézjeleknek, a kézformáknak és a jelek kivitelezési helyének, valamint a karmozgásoknak, de ugyanúgy a különböző nem manuális összetevőknek is. Ezek megkülönböztethetik egymástól a jeleket, moddalitást jelölhetnek, névmások (térbeli referenciapontok, indexek) kijelölésére lehetnek használatosak. A nonmanuális elemek közé tartoznak a szájképek, amelyek forrása a beszélt nyelvi artikuláció, illetve az ajakgesztusok, amelyek nem a beszélt nyelvből származtathatók." kisebbségnek őket, azóta adóssága a bibliafordításoknak, hogy készüljön a számukra egy médiumfordítás. A jelnyelv jelelt képi világ, ebbe átültetni a Bibliát óriási kihívásokat hordoz, de ha komolyan vesszük azt, hogy a Biblia mindenkié, akkor kötelességünk jelnyelvi Bibliát is készítenünk siket embertársaink szamara.«” (BARNA 2020) > ,Egy széltében-hosszaban elfogadott tévhittől is meg kell szabadulnunk. Mégpedig attól, hogy a siket gyermek nem tud megtanulni olvasni. Talán a helytelen célkitűzésből fakad a kudarc, és mint beismerés igaz lehet az, hogy én, a pedagógus nem tudtam ezt a siket gyermeket megtanítani olvasni. De ez nem is az én feladatom lenne, hiszen magának a siket gyermeknek kell megtanulnia olvasni. A pedagógus csak abban tud segíteni, hogy az olvasási kudarcok idejekorán ne vegyék el a gyermek kedvét a további olvasási próbálkozástól. Mert olvasni csak olvasva lehet megtanulni, és ha a siket gyermek feladja a küzdelmet, és lemond az újabb olvasási próbálkozásról, akkor elvesztette a harcot, a formális tanulás lehetséges sikerének is bealkonyult. A tanítás pedig a tanulás nélkül nyögvenyelős jelleget ölt magára, ami mindkét fél számára rendkívül megterhelővé teszi a tanítási-tanulási tevékenységet" (MUZSNAI 2006, 155. o.) 6 MUZSNAI 2006, 156. o. 7 BARTHA-HATTYÄR 2022, 75-90. 0.
