Oldal 237 [237]
OCR
Amikor először találkoztam a személyközpontú segítő beszélgetés módszertanával, és így, sorban leírva láttam ezeket a szavakat, nagyon motiváltnak éreztem magam. Arra gondoltam, hogy amit én Jézustól tanulok, ahhoz ezek a kifejezések nemcsak közel állnak, hanem olyan -— folyamatosan fejlesztendő — kompetenciákként állnak előttem, amelyek a Krisztustól kapott küldetésem útján az állandó fejlődés lehetőségét jelenthetik aszámomra. Azért, mert azt gondolom, hogy csak abban a kapcsolatban tudnak megvalósulni igazán, amelyben a jelen való élő Isten, a rám bízott másik ember és én magam vagyunk jelen. Ma, sok évvel az első találkozás óta, számtalan lelkigondozói beszélgetést megélve a kezdeti érzéseim csak erősebbé váltak. A személyközpontú segítő beszélgetés megismerése már a lelkészi, hittanári tanulmányok folyamán alapvető fontosságú. Mivel csak a gyakorlatban lehet közelebb kerülni hozzá, így a spirituális vetületei — Isten jelenléte, inádságból indulni a beszélgetésbe a segítségre váró mellé, a beszélgetés folyamatában folyamatosan reflektálni azokra a transzcendens érintettségekre, ahogyan a gyógyító kapcsolatban segítőként benne lehetek, látni azt, ahogyan a kliens Istenhez kötődik — nagy támogatást adnak a reflektált hitmegélés útján.? Mindeközben pedig a fókuszban a másik ember áll, akihez a küldetésem szólít, aki betekintést enged a maga emberi világába érzelmeinek, gondolatai tartalmainak láthatóvá tételével. Olyan segítség lehet ez a módszertan, amely megterernti a folyamatos reflexió és fejlődés igényét. Tehát nem ideálokat állít, és az azoknak való megfelelésben látja a megelégedett élet zálogát, hanem mindig a valósággal szembesít, és segít az aktuális megküzdésekben. A segítő beszélgetés módszertana számomra modellértékű mai egyházi környezetünkben. Azt élem meg benne, amit az evangéliumokban olvasok, amit Jézustól tanulok. Azt látom, hogy olyan követendő utat jelölhet ki a számunkra, amellyel — a Jézustól tanultak alapján — olyan érzékeny közeggé, közösséggé válhatunk, amelyhez jó tartozni, hiszen arra tanít, ahogy Krisztus tekintett ránk. Olyan szabadságélmény ez, amely — akár egyéni, akár közösségi szinten — túlmutat mindenféle emberi szabadságdefiníción, hiszen magában foglalja azt a megszabadított létállapotot, amely az embert - akár a segítői, akár a segítetti helyzetében is van, hiszen ezek a pozíciók folyamatosan változnak, cserélődnek — transzcendens közegbe emeli, ahol Isten szeretett gyermekeként tud önmagára és másokra tekinteni. 23 GEEST 2004, 189—190. o.
