OCR
4. Reflektálás: A segítőnek fontos visszatükrözni a másik személy érzéseit és gondolatait, hogy segítsen neki a saját érzelmeinek és gondolatainak jobb megértésében. 5. Megoldások keresése: A segítő segíthet a másik személynek abban, hogy megtalálja saját megoldásait és stratégiáit a problémájának kezelésére. A segítő beszélgetés módszertanát C. R. Rogers amerikai pszichoterapeuta dolgozta ki, és az ő nevéhez kapcsolódó személyközpontú terápiás beszélgetés módszertanaként utalunk rá." Kritikusai — leginkább az egyházi közegből érkezők - felvetik, hogy személyközpontú terápiája szerintük egy olyan emberképen alapul, amelynek alapja — ahumanisztikus pszichológiára jellemzően — egyfajta antropológiai redukcionalizmus. Ez a diszkrepancia egy olyan nézőpont behozatalával oldható leginkább az elemző számára, amely a magát Isten világában és jelenlétében megélő ember számára természetes: minden, ami ebben a gyógyító kapcsolatban történik, Isten jelenlétében történik. A lelkigondozó Istentől indul el a kliense mellé, a beszélgetés folyamán végig tudatában van annak, hogy kliensével együtt az ,,itt és mostban’, az őket kísérő Krisztus jelenlétében vannak." Holisztikus szemlélettel, az egész ember figyelembevételével kíséri kliensét. A testi, mentális, lelki, spirituális szinteket érzékeli és próbálja egyben látni és láttatni, mintegy jelezve: az egész ember több, mint az őt jellemző személyiségrészek összessége. Kísérő szerepéből adódóan a segítő olyan kompetenciäkkal rendelkezik,'’ amelyeket Jézus tanítványai mesterük beszélgetéseiben is megfigyelhetnek. Jézus hangsúlyt helyez arra, hogy együtt érezzen az emberekkel (empátia), elfogadja azokat a tartalmakat, amelyeket vele megosztanak (feltétlen elfogadás). Teljes személyiségével adja magát a másiknak, tehát amikor vele beszél, akkor valóban , jelen van" a számára (szeretet, önátadás, hitelesség), és őszintén elmondja azt is, amit gondol — még ha időnként ez fáj is —, ezzel pedig arra készteti beszélgetőtársait, hogy ők is megosszák vele a belső tartalmaikat (bizalom, önfeltárás). Fontos megkülönböztetnünk az empátiát a szimpátiától. A szimpátia, az együttérzés, együttérző képesség egyfajta érzelmi egybecsengést jelent: értem őt, mert az érzései nekemis ismerősek. Olyan érzelmi kapcsolódás ez, amely könnyen bevonja, egy érzelmi vonatkoztatási keretbe állítja a segítőt a klienssel. A segítő már nem B BAUMGARTNER 2003, 422—426. O. 4 Uo. 472. 0. 15 Uo. 440-454. 0. 16 TRINGER 2022, 85-102. 0.