OCR
Keywords: youth ministry / youth theology / adolescence Huszonkét évvel ezelőtt, az érettségit követően lettem tagja egy egyetemi MEKDSZbibliakörnek. Evangélikus lelkészgyerekként egész életemet gyülekezeti közegben éltem le, evangélikus gimnáziumban érettségiztem, de amit ebben a diákkörben tapasztaltam, az teljesen ellentmondott minden korábbi egyházi élményemnek. Ezek a tizennyolc-huszonhárom éves fiatalok lelkészi felügyelet nélkül olvasták és tanulmányozták a Bibliát, beszélgettek róla, teologizáltak. Ebben az intellektuális és spirituális közegben jutottam én magam személyes hitre húsz éve. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség 1904-ben, százhúsz éve alakult egy olyan időszakban, amikor egymást érték a különböző belmissziós és ifjúsági szervezetek, azonban ezek többsége egy része nem indult újra a rendszerváltás után, vagy pedig tagságában nem tudott megújulni. A MEKDSZ viszont stabil tagsággal rendelkezik, és mindig képes megszólítani az egyetemista generációkat. Vajon mi a MEKDSZ titka, és mi az, amit az evangélikus ifjúsági órák vagy a gimnáziumi hittanok nem tudtak nyújtani? Meggyőződésem, hogy a kulcs az ifjüsägteolögiänak is nevezhetö jelenség, amelynek lényege, hogy megengedjük a fiataloknak, hogy a , maguk módján" beszéljenek Istenről, anélkül, hogy a hitvallásra, az akadémiai teológiára vagy a Szentírásra hivatkozva eltiltanánk őket a tanulásnak ettől az intenzív lehetőségétől. Bár egy alulról szerveződő diákszervezetnek alapvetően mások a lehetőségei, mint egy egyháznak vagy gyülekezeti hálózatnak, érdemes ezt az ifjúságteológiai aspektust körüljárnunk abból a szempontból, hogy mi az, amit iskolai hitoktatásunk vagy a gyülekezeti konfirmációs és ifjúsági munka során hasznosítani tudunk. Tanulmányomban kitekintést teszek az ifúságteológia bibliai előzményeire, ezt követően a serdülőkor legfontosabb pszichés sajátosságaival ismertetem meg az olvasókat, majd megkísérlem definiálni az ifjúságteológiát, végül arra térek ki, hogy mely területeken hasznosítható ez a szemlélet a mi mai magyar egyházi valóságunkban. , Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben. Amíg megérkezem, legyen gondod a Szentírás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is." (1Tim 4,12—16)