Oldal 148 [148]
OCR
művelődéstörténeti kutatás már háromszáz éve támaszkodik az ordinációs anyakönyvekben fennmaradt szórványos iskolázási és életrajzi adatokra; Colacinatus is ilyen információknak köszönhetően került be a lexikonokba. Valamivel ugyan idősebb nála, de ,gyüttment" volta miatt inkább kiszorul az érdeklődés rivaldafényéből a strassburgi Abraham Schremmel, aki 1567-tól Besztercebányán, 1575-től Selmecbányán, 1578-tól Galgócon és végül 1583—1584-ben Sopronban állt az iskola élén. Schremmel működéséről már nemcsak a tanítványi visszaemlékezések tanúskodnak, hanem az egyes iskolákban követett tantervei is részben fennmaradtak. Ezekből látni, hogy a héber nyelv oktatása a reformáció humanista iskolareformjának megfelelően mindenütt szerepelt a gimnáziumi tananyagban.! Schremmel hatásának legékesebb bizonyítéka az, hogy példáját utódai is követték, így a héber nyelv az ő távozása után is része maradt például a selmecbányai tantervnek." A 17. század a református iskolákban a héber tanulmányoknak addig nem tapasztalt népszerűségét hozta el. Ezt a jelenséget Zsengellér József a héber nyelv , teológiai és érzelmi pozíciójával" magyarázza, a hébert tekintették ugyanis az elsődleges szent nyelvnek. Az akadémiai peregrinációban különösen a holland egyetemeken alakult ki a hebraisztika kultusza. Ezt a kiemelt szerepet erősítették a magyar reformátusok körében a 17. századi héber-magyar rokonítási elméletek is." Ennek a virágzásnak a hazai evangélikus iskolákban nem látni párhuzamát, sőt inkább arról szólnak az adatok, hogy a héber itt kiszorul a tantervből, es a humanista érdeklődés a klasszikus antikvitás megismerésére korlátozódik. A besztercebányai és selmecbányai iskolákból fennmaradt 17. századi tanrendekben héberóra már egyáltalán nem szerepel." De nemcsak hiányoznak itt az adatok a 17. századi héberoktatás nyomait kutatva, hanem belebotlunk kifejezetten negatív jelzésekbe is. Breznyik János a saját parafrázisában idéz egy 1657-es selmecbányai jegyzőkönyvet azzal kapcsolatban, hogy az iskola élére Szepesváraljáról újonnan meghívott, alább : BREZNYIK 1883), 1: 313—318., 343—345. 0.; CSEPREGI 2015, 125. 0.; PAYR 1917, 14.2—143. 0.; ROSENAUER 1876, 29—33. 0. 5 BREZNYIK 1883, 1: 281—282., 313—318. o. § ZSENGELLÉR 2017; ZSENGELLÉR 2023b. 7 Az 1617-es és az 1661-es besztercebányai tanrend: Evangélikus Országos Levéltár (Budapest), Archivum generalis ecclesiae (AGE), V.49: 10—11, 30—31. Az 1620-es selmecbányai tanrend: BREZNYIK 1883, 2: 86—88. o. A 17. századi soproni tanrend: MÜLLNER 1857, 47. 0.
