Oldal 143 [143]
A természet mint tanítómester
A pusztában való élet — ahogy a bevezetésben erről már szó esett — a civilizáció¬
tól való tudatos eltávolodást és elhatárolódást jelentette, ugyanakkor hihetetlenül
szoros együttélést a természet valóságával. Az atyák csendes életében minden
környezeti hatás, természeti jelenség az élet és az istenkapcsolat szimbólumává
és kifejeződésévé válhatott. Ahogy Jézus a Hegyi beszédben a természetből vett
képekkel fejezte ki Isten országának jelenvalóságát, úgy a pusztai szerzetesek is
analógiát és magyarázatot találtak a lelki élet jelenségeire az előttük és körülöttük
élő természetben. A következő történet megmutatja, hogyan igyekeztek az öregek
a természet elmélyiilt megifgyelésére tanitani a fiatalabbakat:
„Egy testver érkezett Pojmen atyähoz, és ezt mondta: »Atyäm, sokfele gondolatom
van, amik veszélybe sodornak.x Az öreg kivezette őt a szabadba, és így szólt hozzá:
»Tärd szet a köntösödet, és tartéztasd fel a szelet!« O ezt felelte: »Erre nem vagyok
képes!« Az öreg erre ezt välaszolta neki: »Ha erre nem vagy képes, akkor azt sem tu¬
dod megakadälyozni, hogy gondolataid hozzäd jöjjenek. A feladatod az, hogy ellenällj
nekik!«””
Aki elmélyült imaéletet él, tudja és tapasztalja, micsoda hatása van a gondolatok¬
nak az emberre. Képesek elterelni figyelmét az egy lényegesről. Még legjobb szán¬
déka és igyekezete ellenére sem képes kivonni magát hatásuk alól. Pojmén tudja,
hogy a gondolatok áradását nem lehet egyszerűen megszüntetni. Ez ugyanolyan
lehetetlen vállalkozás, mint köpennyel feltartóztatni a szelet. A tanítvánnyal ezt a
lehetetlenségét ízlelteti meg. A szél láthatatlanul, egyszerűen érkezik. Az ember
azonban nem olyan, mint a falevél, hanem képes megállni a szél erejével szemben.
Így a szerzetesnek is az a feladata, hogy ellenálljon gondolatainak, ne engedje so¬
dortatni magát tőlük.
Hasonló, a természet útmutatásáról szóló tanítást őriz a hagyomány Iheodóra
ammáról:
„Iheodöra amma mondta: »Küzdjetek, hogy bemehessetek a szoros kapun! (Mt 7, 13)
Ez olyan, akárcsak a fák: Ha nem éri őket vihar, és az eső nem öntözi őket, nem hoz¬
nak gyümölcsöt. Ez a világ számunkra is olyan, mint a vihar. Csak szorongattatáson
és kísértéseken keresztül leszünk a mennyek országának örökösei. x"?
2% AP 602.
30 AP 310.