Oldal 104 [104]
OCR
és ezáltal az evangéliumért. A neve így spirituális értelemben válik beszédessé. Szembeállítva őt Filemonnal, Pál kihívást intéz az utóbbihoz, aki így a diszkréten elhallgatott , haszontalan" jelzőt kénytelen magára érteni. A képet tovább árnyalja, hogy a ,testvérként" való visszaküldés, valamint az, hogy Filemon fogadja úgy Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná, mind spirituálisan, mind társadalmileg egyenlő szintre helyezi őket. Az összehasonlítás a társadalmi viszonyok értelmében megszégyenítő, megalázó Filemonra nézve, ami a lelki nyomással társítva rendkívül kényszerítő erejű. , Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban!" — mondja neki az apostol. Onézimosz neve és a , hasznodat vehetném" (cov óvaíuny) kifejezés ugyanabból az igéből képzett szó: óvívnut jelentése "hasznot húz; nyeresége származik belőle." Pál a patrónus-kliens társadalmi viszonyredszer szókészletéből kölcsönöz, amikor felszólítja Filemont, hogy tegye meg Krisztus, a legfőbb patrónus számára — és az egyház közösségében inkarnálódó teste számára — azt, ami kliensként a kötelessége: cselekedjen a patrónus tisztességére, tegye azt, ami annak hasznára van, amiből nyeresége származik. Filemon — az 6 neve is beszédes e tekintetben (bLAjuwv "másokat szerető) — korábban példamutatóan járt el ebben: lelki értelemben felüdítette (avametavraı) a szentek szivet (7). Tegyen most is így: nyugtassa meg (ávárravoov — ugyanaz az ige!) az apostol szívét, azaz legyen hasznára, váljon a javára. Pál magára mutatva metonimikus relációban egyszerre beszél Onézimoszról, az ő , szívéről" (12) mint lelki fiáról, és az őbenne mint apostolban jelen lévő egész egyházról mint a Krisztusban újjászületett lelki fiak gyülekezetéről, a szentek közösségéről, akiket személyében jogilag is képvisel mint tanú. Az úr és a szolga közötti hivatalos társadalmi jogrend olvasata felől Pál érvelése tehát példát ad a keresztény etikának a római jogban érvényesíthető eljárásra: miközben Filemonnak jogilag van lehetősége, és elsősorban neki van lehetősége rendezni a konfliktust azáltal, hogy visszafogadja a szökött vagy elmenekült rabszolgát, spirituális síkon is lehetősége van erre. A megbocsátás, a visszafogadás és a büntetés elengedése révén rendeződni tud egy megromlott emberi kapcsolat, ami befolyással van az egész közösségre. Ez azért valósulhat meg, mert Krisztus erre adott példát, amikor az Isten és az ember közötti megromlott kapcsolat helyreállítását elvégezte a kereszten, és követésre szólított fel. Pál is erre emlékeztet. A krisztusi etika végső soron a kapcsolat és a státuszok helyreállításában manifesztálódik. Világos, hogy az apostol szándéka a levél megírásával a jézusi etikából ismeretes megbekelesre (Mt 5,23-25) es bekeltetesre valö buzditäs (Mt 5,9; vö. Zsid 12,14; 15 DUNN 1996, 329. o.
