Seite 91 [91]
OCR
dományos vizsgálata mögött húzódik meg: 1. Az emberek egy sajátos, időben és térben meghatározott társadalomba szocializálódnak. 2. Szocializációjuk révén az emberek a saját társadalmi csoportjukéval megegyező értékeket vallanak, amelyek a nyelvben, gesztusokban, használati tárgyakban realizálódnak. 3. Bármi, amit az ember érzékel, az általa vallott társadalmi előfeltevések szűrőjén át jut el hozzá." Ami az Újszövetségben szereplő embereket vagy a szövegek szerzőit, hallgatóit és olvasóit illeti, mindannyian a hellenizált izraelita paraszti társadalomba szocializálódtak. Ez a közösség magas kontextusú társadalom volt, ami annyit jelent, hogy a szövegek általában nem fejtik ki a bennük foglalt gondolatok és események hátterét és részleteit, amelyeket a korabeli olvasó , magától is tud? és amelyek nem szorulnak magyarázatra. A következőkben két olyan fontos mozzanatra összpontosítok, amelyek magyarázhatják az első századi palesztinai társadalom némely jellegzetességét: egyfelől arra, hogy kollektivista kultúráról? van szó, másfelől a szemmel veréstől való félelemre, amely az egész — ókori és mai — mediterráneumra jellemző. A kollektivista társadalmakban élő emberek elsősorban úgy tekintenek magukra, mint egy csoport, egy család, egy etnikum, egy vallási szekta stb. tagjára. Az egyén mindig a saját csoportját képviseli, és saját csoportjának sikerében érdekelt. Ez a csoport jobban meghatározza őket, mint személyes identitásuk. Őrizkednek attól, hogy saját célokat kövessenek, ha azok a csoport céljaitól különböznek. Ezzel szemben az individualista kultúrák a személyes fejlődést, a vállalkozókedvet, az eredetiséget, a pszichés érettséget és az egyes ember jogait és szükségleteit hangsúlyozzák. Ma a világ legtöbb társadalma kollektivista, míg individualista kultúrák elsősorban Nyugat- és Észak-Európában, illetve Észak-Amerikában találhatóak. A kultúrák különbözőségének egy másik aspektusa az, hogy milyen mértékben tolerálja egy adott társadalom a státusz, a hatalom és az előjogok különbségét. Ebből a szempontból megkülönböztethetünk vertikális és horizontális társadalmakat. A horizontális társadalmak viszonylag kis különbségeket engednek meg a társadalmi rétegződés tekintetében, míg a vertikális kultúrák jóval nagyobbakat. Ha ezt a két szempontot alkalmazzuk a különböző kultúrákra, akkor négyféle társadalomszerkezetet különböztethetünk meg. A horizontális individualista társadalmakban az emberek meglehetősen függetlenek, de viszonylag kis különbségeket tolerálnak hatalom, státusz és vagyon tekintetében. A skandináv országok tartoznak ebbe a kategóriába. Ahol a csoportszolidaritás a legfőbb érték, de a különbségek nem túl nagyok, horizontális kollektivista kultúráról beszélünk, mint talán Észak* Uo. 4.0. 5 Lâsd CSERHÂTI 2021, 31-33. 0.
