Page 62 [62]
OCR
Visszatérve a kereszténységhez és időben tovább haladva visszafelé, a patrisztikus kor teológiai tudományfelfogását kiválóan foglalja össze Nacsinák Gergely András: ,...A teológia ugyanis nem elvont tudomány, hanem mindig gyakorlat: az önmegtartóztatás és az imádság gyümölcse; a más alapokon nyugvó, pusztán filozófiai-spekulatív teológiát az atyák hajlamosak is a , démonok teológiájának" tekinteni. A teológia hitelessége ugyanis a teória, a szemlélődés és a praxisz, a cselekvés kiegyensúlyozottságán múlik; ahogy theória irányulhat a teremtett és a nem teremtett — isteni — valóságra egyaránt, ügy a praxisz, a cselekvö aszkezis ältal folytatott »önmüveles« is, habár a fizikai valóságban következik be, mégis hatással van a lélek magasabb rendű erőire is. A kettőt az imádság (proszeukhé) köti össze és mélyíti el, ahol szemlélődés és cselekvés összeforr: az imádság ezért az Istenről szerzett tapasztalatként definiált teológia forrása (vö. Evagriosz Pontikosz sokat idézett szentenciajaval: »Aki teológus, az helyesen imádkozik, s aki jól imádkozik, az teológusx)." Kétségkívül érezhetjük, hogy a ma jellemzően érvényesülő szcientista teológiafelfogás, de tovább is mehetünk: a lelkész- és hittanárképzés alapvetően elméleti jellege nem sok teret szentel az imádságban egységbe forró teória és praxisz mint legfőbb, a teológusi habitust, karaktert formáló elv gyakorlati kibontakozásának. Nyilvánvalóan jelen esetben a Nacsinák-idézettel összhangban praxisz alatt nem a homiletikai, kateketikai, avagy liturgikai gyakorlati tudnivalók technikai ismeretét értjük, hanem a megszentelődés ösvényén haladó elmélyült, személyes, imádságos istenkapcsolatot. Az Ószövetség Az Ószövetségben Isten ismerete mindig Isten önkijelentéséből, illetve cselekvéséből fakad. , Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától" — ígéri az Úr a népnek (2Móz 6,7). Miután Elizeus csodálatosan meggyógyítja Naámánt, utóbbi kijelenti: , Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben? (2Kir 5,15) Az Úr a következőket ígéri felkentjének, Círus perzsa királynak: , Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drá7 NACSINÁK 2023, 27—28. o.
