hangot, de mindmáig jelen van a közgondolkodásban. Ma a mongóliai lakosság
és jellemző módon a városlakó mongolok egy része meglehetősen ellenséges a
belső-mongolokkal szemben. Annak ellenére, hogy egy kívülálló épp a szorosabb
gazdasági együttműködést megalapozó kapocsként értékelné azt a tényt, hogy a
napjainkban legjelentősebb kereskedelmi partnernek és befektetőnek tekinthető
Kínában a mai Mongólia lakosságánál több, mintegy 4 millió mongol ajkú él,""
a hétköznapokban ez nem erősíti a két népesség közötti kapcsolatot. A Mongóli¬
ában ma megfigyelhető Kína-ellenesség — mely jól nyomon követhető például az
internetes közösségi oldalakon egymásnak feleselgető fiatalok kommunikációjá¬
banis - a belső-mongolokat is negatív színben tünteti fel."? Nem egyszer hallani
olyat a mongol fővárosban, hogy a Góbitól délre élő mongol ajkú népesség nem
is tekinthető mongolnak, hiszen , kínai". Ugyanakkor Belső-Mongóliában járva
többször tapasztalja az ember, hogy az ulánbátori , városi mongolokat" egy egyszerű
legyintéssel minősítették, amelyben kimondatlan negatív kritika fogalmazódik
meg. E vélemény okára irányuló kérdésre az a válasz, hogy ők már nem , igazi mon¬
golok", a városban élnek, kereskednek, a Nyugatot utánozzák, nem tekinthetőek
a mongol hagyományok örököseinek. Mongólia vidéki lakossága talán még igen,
de az ulánbátoriak semmiképp.
A külső szemlélő számára úgy tűnik, mintha a két csoport között kialakult
volna egyfajta rivalizálás a mongol, illetve nomád hagyományok megőrzése kap¬
csán. Mindkét oldalt egy sajátosan értelmezett nemzeti öntudat vezérli. Mongólia
lakói számára épp a nemzeti identitás megerősítése, a hagyományok megőrzése
lehet a társadalmi stabilitás egyik biztosítéka. A Kínában élő mongol népességnek
alapvető érdeke, hogy kulturális hagyományait megtartsa, hiszen az elsöprő han
kínai többségben csak így őrizheti meg önazonosságát."? Ebben a tekintetben
meghatározó például a hagyományos mongol írásrendszer fennmaradása, amit
már csak itt használnak, hiszen Mongólia 1941-ben bevezette a módosított cirill
ábécét. Ugyanakkor Kína kisebbségi politikája az elmúlt évtizedben alapvetően
változott. A Xi Jinping érában érezhetően nőtt a kínai állam magabiztossága, egyre
határozottabban képviseli saját érdekeit a külvilág felé, ezzel párhuzamosan egyre
céltudatosabb lépéseket tesz a korábban már említett egységes ,kínai nemzet"
megteremtése érdekében is. Ez jelentős hatással van a kisebbségi politikára is,
ami komolyan érinti Kína mongol nyelvű nemzeti kisebbségét is. Legutóbb 2020
őszén hozott olyan intézkedéseket a pekingi kormányzat, amelyek negatívan be¬
folyásolják a mongol kisebbség helyzetét. Az év őszétől jelentősen csökkentették
a mongol kisebbségi iskolák férőhelyeit, az irodalom, a politikatudomány és a
történelem kötelező tanítási nyelveként a mandarint határozták meg, súlyosan