Oldal 214 [214]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG végül az lett, hogy Kína felmondta a Mongöliänak szänt 4,2 milliárd dolláros kölcsönről szóló, gyakorlatilag már letárgyalt, csupán aláírásra váró egyezményt. A mongolok a Kínával való kapcsolatok normalizálása érdekében sajátos lépésre szánták el magukat. Tsend Mönkh-Orgil mongol külügyminiszter decemberben bejelentette, hogy a regnáló mongol kormány hivatali ideje alatt megtiltják a dalai lámának, hogy az országba léphessen. Ez gyakorlatilag történelmi pillanat volt, hiszen a dalai lámák tisztsége ezer szállalkötődik a mongol történelemhez. A cím mongol eredetű, a dalai lámák 1642 után a mongoloknak köszönhették teokratikus hatalmukat Tibetben. Az 1904-es brit betörés idején a 13. dalai láma Mongóliába menekült, és itt vészelte át azt az időszakot, míg az angolok kivonultak országából. Ezen előzmények és a mongol kormány reakcióinak ismeretében kijelenthető, hogy ma a buddhizmus a mindennapi szakrális gyakorlat tekintetében független ugyan a politikától, de ez a tény nem vonatkozik az intézményes működésére. A döntő mértékű kínai gazdasági befolyás miatt a mongol kormány a buddhista kolostori rendszerrel való kapcsolatában kénytelen figyelembe venni déli szomszédja véleményét. MONGOLOK A 21. SZÁZADBAN: NOMÁD HAGYOMÁNY ÉS IDENTITÁS Mongólia a 2010-es évekre egy politikailag önálló, független állammá vált. A világ és az ázsiaitérség jelentős nemzetközi szervezeteinek teljes jogú vagy társult tagja. Földrajzi elhelyezkedése következtében a geopolitikai, geostratégiai kérdésekben megkerülhetetlen tényező. Bár a kínai gazdaság irányában kialakult túlzott kitettsége miatt a teljes gazdasági függetlenség ténye talán vitatható, az kétségtelen, hogy képes önálló víziókat megfogalmazni az ország fejlesztése, további modernizálása tekintetében, és e téren már teljesen önálló szerződéseket köt. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem függetlenítheti magát a kelet-ázsiai térségben az utóbbi évtizedekben tapasztalható politikai, de még inkább gazdasági átrendeződés hatásaitól sem. A fentitények alapján azonban kijelenthető, hogy mára jórészt sikerült elérni azokat a célokat, amelyeket a teokratikus állam 1911-es kikiáltása, az 1921-es mongol forradalom, vagy épp az 1990-es politikai rendszerváltás idején megfogalmaztak. Mongólia mára független állammá vált. Ebben az új Mongóliában azonban egyre fokozódó erőveltört felszínre a nemzeti önazonosság meghatározásának igénye, és megindult a mongol nemzeti identitás újrafogalmazásának folyamata. Ez azértis volt alapvető fontosságú feladat, mert a mandzsu uralom és a szocialista rendszer is épp a mongol önállóság, önazonosság ellen ható időszakok voltak. A mandzsu korszakban minden intézkedés a mongol területek adminisztratív és kulturális integrációját erősítette a birodalommal, és bár a szovjet korszakban az ország névleg önálló volt, az uralkodó — és a Szovjetunióból súgott — kormányzati ideológia jórészt a nemzeti sajátosságok háttérbe szorítása felé hatott. Kétségtelen, hogy a mai értelemben vett nemzeti identitás 212
